Tegnap reggel gyönyörű időre ébredtünk...korán reggel, ezt is hozzá kell tennem, mivel ugye az órát vissza-tekertük....Régi idő szerint 8-kor, de az új idő szerint 7-kor talpon voltunk....
Kiadós reggeli után, elmentünk sétálni a természetbe, és ahogy Máté szokta mondani, keressünk ' kincseket', gyűjtöttünk szebbnél szebb természeti kincseket...egy egész kosárral lett belőle....van benne cserefa-ág, makk, gesztenye, rózsabogyó...és még mas szép őszi kincs, aminek nem is tudjuk a nevét, de nem hagyhattuk ott, annyira gyönyörű volt....
Annyira szép kék volt az ég, hogy az csuda....nem is tudom mikor láttam utoljára ilyen szép kéknek....
És ime a kincses-kosarunk....szerintem gyönyörű lett:))
Ez a nap egyben egy ajándék is volt nekünk, mert éppen 7 éve, hogy ünnepélyes keretek között eljegyeztük egymást(2010 október 30-án - pontosan ilyen szép őszi nap volt akkor is:) )...hamarosan majd teszek fel egy pár fotót is az eljegyzésről....(és remélem hamarosan ráveszem magam, hogy meg irjam a mi kis történetünket is).
Majd este fél 7-től ifimisével zárult ez a szép vasárnapunk, ahol hálát adtunk a JóIstennek, minden jóért és szépért.
Tegnap ismét sikerült eljutnunk az ifimisére....és nagyon tanulságos volt ismét Bothár Gábor plébános prédikációja...
Jeruzsálemben vagyunk, a farizeusok megkérdezik Jézustól: "Szabad-e adót fizetni a császárnak vagy nem?"
A közvetlen válaszadás helyett először visszakérdez Jézus: „Mondjátok, kinek a képe és felirata van az adópénzen?” „A császáré:” felelték. Ezután hangzott el örökérvényű parancsa: „Adjátok hát meg a császárnak, ami a császáré és Istennek, ami Istené!” Vagyis, elégítsétek ki a császárt, de csak úgy, hogy közben megadhassátok, megadjátok Istennek, ami Istené.
Se a kizárólagos IGEN, se a kizárólagos NEM, csak az, amit Jézus Krisztus válaszolt, a két IGEN az éltető válasz! Az első feltételes IGEN után a második IGEN-t vállaló politika, cselekvési program teremt egyedül biztonságot az élővilág számára is és az egyén, a család, a társadalom számára is egyaránt.
És ezzel a példabeszéddel kapcsolatosan egy szemléltető történetet is mondott a papbácsi...amin érdemes elgondolkodni....
................A mérleg............
''A jómódú gazda, és a szegény ember üzletet kötött. A gazda minden héten ad két kiló túrót a szegény embernek, aki pedig viszonzásul két kiló összegyűjtött mézet ad, mivel neki csak egy pár cslád méhe volt.
Ment az üzlet rendben jó ideig, amíg egyszer csak a gazda arra gondolt, hogy bizony nem minden ember tisztességes, és meg kellene mérni amit kap. Úgyhogy mikor legközelebb vitte a túrót, és néhány perc múlva megkapta a mézet, azt hazavitte, és a pontos mérlegén megmérte - hát csak másfél kiló volt!
Felháborodva ment a szegény emberhez és indulatosan a szemére vetette, hogy becsapta őt.
A szegény ember lehajtotta fejét és így szólt:
- Nagyon sajnálom, hogy így történt, de én nagyon szegény ember vagyok. Egy kétserpenyős mérleget még tudtam szerezni, de súlyokra már nem volt pénzem. Így hát amikor megkaptam tőled a túrót és kivittem a kamrába, rátettem a mérleg serpenyőjére, és a másik serpenyőbe kimértem az azonos súlyú mézet.
A gazda roppant módon elszégyellte magát és hazament.''
Azt hiszem nekünk is sokszor jobb lenne először mérlegre tennünk amit mi kapunk Istentől, és amit mi adunk neki....vagy éppenseggel az embertársainkkal kapcsolatosan is mérlegelhetnénk...