Az esti programot a gyerekeknek megtartottuk és fél 8 -kor, kettesben a férjemmel elsétáltunk a templomba. Égő tűz fogadott a templom udvaron. A templom belsejében, a Megfeszített ravatala. Gyász és sötétség, csend és megdöbbenés.
Kis idő múlva megkaptuk a lángot, otthonról hozott gyertyáink el kezdték a fényt árasztani... meghallgatva a Teremtés könyvének, valamint Izajás próféta szavait, felcsendült az előző nap elnémult orgona.
Küzdöttem a könnyeimmel, aztán engedtem, és legördült két nagy könnycsepp az arcomon.
Abban a pillanatban értettem meg kereszténységünk legnagyobb ünnepének, a Húsvétnak, Krisztus Urunk feltámadásának a lényegét. Abban a pillanatban értettem meg, hogy miért ez és nem a Karácsony, Jézus születése a legnagyobb ünnep.
Érezni lehetett a levegőben a Feltámadt Krisztus jelenlétét.
Így negyven felé közeledve hatalmas, mérföldkő nagyságú, lépést sikerült megtennem a HIT útján.
Ezt a hitet szeretném gyermekeimnek maradéktalanul átadni.
Megtapasztalni a feltámadás örömét. Nagy ajándék az élettől. Azt hiszem az egyik legnagyobb ajándék.