Pontosan 15 éve

​Édesanya lettem, egy fogcsikorgató, fagyos hajnalon. A szívünk annál forróbban égett, nekem és Apának.

Elsőszülött gyermekünket tarthattuk a kezünkben. Férfi és nőből, férj és feleségből, Édesanya és Édesapa lettünk. Mi hárman egy Család. Apás szülésünk volt. Így tényleg együtt váltunk családdá. 

Mindenik szülés más és más. Az első szülés pedig egy új világot nyit meg egy nő életében. Hálás vagyok a jó Istennek, hogy ezt az érzést négyszer is megadta nekem.

Boldog 15. születésnapot drága gyermekünk!

Végtelenül büszkék vagyunk Rád, még akkor is, ha néha másként érzed ezt. Szeretünk. Mindennél jobban, még akkor is, ha néha nem ezt érzed.

Tudom, hogy maximálisan bízhatunk benned. 

Köszönjük, hogy vagy nekünk, és hogy nap mint nap megtanítasz minket valamire.

Legyen áldott minden lépésed!

Isten óvjon és őrizzen!

Ez a nap más, mint a többi.

​Ez tényleg más, mint a többi.

Ma különlegesen jól érzem magam a bőrömben. Annyi sok jó emberhez van szerencsém. A közeli és távoli környezetemben. Szeretve érzem magam. 

Végtelen hála van a szívemben. Van egy gondos, szerető férjem, társam. Van egy gyönyörű családom, négy gyönyörű gyermekkel. Van egészségem. Minden nehézségben meglátom a kiutat, előre tudok nézni. 

Negyven esztendő. Ma az fogalmazódott meg bennem, hogy nem tudom mikor telt el az elmúlt húsz év. De ha az elkövetkező húsz év is ilyen gyorsan eltelik, nagyon hamar megöregszünk…

Két könyvet

​olvastam ki e rövid, röpke szabadság alatt. Hyeonseo Lee: A lány hét névvel -t még a könyvtárból vettem ki november hónapban valamikor. Az adventi zsúfolt forgatagban csak a feléig jutottam. Most befejeztem. Mélyen megérintett ennek az Észak-Korea-i lánynak a története. Hihetetlen, hogy a világ még most is tűri ezeket a szörnyűségeket, ami ott történik. 

A másik gondolatom, pedig, a könyv befejezése után, az, hogy a Gondviselés végig vele volt, amikor szökésre szánta el magát. 

A másik könyvet karácsonyra kaptam. Az is mélyen megérintett. Müller Péter: Anyám titkos könyve. 

Főleg azért, mert ez is igaz történetet mesél el.

Hálás vagyok, hogy volt ennyire időm. Holnaptól munkanap. És iskolanap a két nagyobbik gyermekemnek. Óvodanap a két kicsinek egy hét múlva kezdődik.

Ők nagyszülőkkel lesznek, mialatt mi dolgozunk.

Újév első napján.

​Mindig lelkes és optimista vagyok egy új év kezdetén. Úgy gondolom annyi sok jót tartogathat számunkra. Nem gondolom, hogy rosszat is. Ezért vagyok lelkes. Most úgy érzem a rossz relatív. És minden ami rossznak tűnik első látásra, később lehet, hogy mégse annyira rossz. 

Na szóval, az új esztendőt tele tervekkel és reményekkel indítom.

Kívánok nektek is ehhez hasonló lelkületet, lendületet.

Legyen mindig nyitva lelki szemetek, hogy meg tudjátok látni minden nap ajándékát.

Békét, nyugalmat, egészséget kívánok az új esztendőben magunknak! 

( Máté, legnagyobb gyermekünk, először ment barátokkal szilveszterezni. Hiányérzetem volt. Nagyon. Tanulnom kell az elengedés folyamatát. Nem könnyű…)