Hétfőn vettem 3 liter nyersen paszirozott 'hecsedli'-levet, rózsabogyó-levet....lecukroztam és azóta minden nap kavargattam...és ma este üvegbe raktam....nagyon sok a C-vitamin igy benne, azt mondják az öregek....Gyerekkoromban ezt a dzsemet szerettem a legjobban....a gyerekkoromat juttatja mindig eszembe amikor a számba veszem és megérzem az izét....
És milyen véletlen (vagy nem is véletlen...), hogy most amelyik könyvet olvasom, abban is épp ma olvastam egy 'hecsedli'-s gondolatot:)
'' A pajkosan menekülő gyermek arcát a 'hecsedli' piros levével mázolta be, orrát és homlokát lisztpéppel varázsolta kisérteties fehérre, ruháját tarka rongyokkal aggata tele.''
(Balassa Imre - Mozart regénye)
Amig üvegbe raktam a hecsedlit, addig sült a lerben a sütőtök, vacsira:))
3 megjegyzés:
Na jo, akkor elmondom, hogy eletem legfinomabb dzseme a NALATOK evett hecsedli volt....:) a masodik favourit pedig a Gizi mama szilvalekvarja. A palacsintaja az bizony nem, mindig tul kemeny es zsiros volt, foleg a szelei. Es cukrot tett ra es en ugy nem szerettem. Bocsi, mama:)
Téééééééééényleg??? Nem is emlékszem rá, hogy te ettél nálunk hecsedlit...nekem is az egyik kedvencem....amire viszont emlékszem(nem tudom te igen-e), hogy Éva Ausztriából, mindig vajas-hecsedlis kenyeret akart enni, reggelire, ebedre, vacsorára:)
Igen, én is emlékszem a kemény, ropogós szélű, túl zsiros palacsintára....de arra is emlékszem, hogy ott mese nem volt, kellett enni belőle:))
Szegény Gizi-mama...vannak emlékeink vele:)...Most e hó 24-én lesz, ha jól emlékszem, a halálának 7. évfordulója...én tudod mit bánok te Bea??? Hogy nem tanultam meg tőle horgolni....olyan szépeket tudott horgolni, kézimunkázni....
En is megettem azt a palacsintat, meg nem mertem volna mondani neki, hogy nem finom:)Engem tanitott egy keveset horgolni, tudod, mikor nalunk volt egy par evig...de tul szorosan horgoltam, nem lettek szepek a dolgaim es abbahagytam. Kar...Most pedig konyvekbol probalom tanulni...
Megjegyzés küldése