Én pedig gyönyörködtem a tájban, abban a csendben és nyugalomban ami ott van....ez tőlünk kb.20 km-re van egy domb tetején, ahol nincsen áram, nem lehet rádiót hallgatni, TV-ét nézni, olyan mintha ott az idő megállna, nem menne tovább...De olyan varázsa van ennek, hogy máshol eddig soha nem éreztem ezt. Először 2 évvel ezelőtt jártam ott és akkor is ugyanez az érzés fogott el...Jó volt újra visszamenni oda...és érezni, ha egy kicsit is, hogy megáll az idő velünk...
 |
| 3 kisboci is volt az esztenán |
 |
| Ő, Juci a szamár, aki augusztusban elleni fog... |
 |
| Nagy élmény volt a gyerekeknek szamár hátán ülni:)) |
 |
| Nem tudtam betelni azzal a csönddel amit a táj nyújtott |
 |
| A bocik 'szopizták' az újjunkat |
 |
| Jutalom is járt Jucinak a 'teher' cipeléséért |
 |
| Eljött a csordából, megszoptatni a bociját... |
 |
| Kriszti, gyönyörű kismam:) |
 |
| Delelnek a DISZNÓK:) |
 |
| '' SAJTGYÁR'' |
 |
| Igy készül az orda |
 |
| Így készül a juhsajt |
 |
| Mama az unokákkal |
 |
| Kajára várva... |
2 megjegyzés:
Olyan jó ez a béke és nyugalom, visszamenni a múltba, természetközelben lenni...
Igen, Éva, én épp erről beszéltem a bejegyzésemben....olzan nyugalo van ott, hogy az hihetetlen...sokszor vágyom oda menni, csak úgy ottlenni, és nem csinálni semmit...
Megjegyzés küldése