2012. szeptember 29., szombat

Apró örömök.....


 ....sokaságában volt részem a múlt héten.....vagy az is lehet, hogy (sőt szinte biztos) máskor is van részem nap mint nap ezekben az örömökben, csak éppen én nem vagyok képes észrevenni, meglátni, a mindennapok fáradtságától, kimerűlésétől....
.....Na szóval kezdem a legelején....a múlt héten sikerült Ö.-nek befejezni a 2 hét óta tartó ablakcsíszolást - festést. 8 éve vannak felszerelve ezek az ablakok, ás a nap, eső, a nyár, a tél vasfoga meglátszott már rajta. Az utóbbi 3 évben mindig készűltünk ezt megvalósítani, de igen nagy munkának bizonyúlt, így mindig elmaradt...DE most megvan, és nagyon szép lett, nagyon örülök neki....Nem kis munka volt, éppen ezért hálás vagyok, és köszönöm a páromnak...
     A múlt héten még 1 délelőtt segített Ö. egy idős bácsinak leszedni az almáját (rengeteg van neki), ésadott nekünk is belőle, télire megvan az almánk:). Ki kellett menni a szemközti domboldalra, a láztetőre.....meglepetésként egy nagy csokor fagyöngy várt itthon engem...
....A tavasszal elűltetett dísztökök is meghozták az eredményt....

....Dóra ragyogó szeme, mindent megért amikor újságolta, hogy kapott piros-pontot, élete ELSŐ piros-pontját....

....látva a gyerekeket, amint alkonyatban, kettesben beszélgetnek, játszadoznak, miközben mi jól haladunk az ablakok, festés utáni tisztításával....

Szépek voltak a múlt hét napjai.....SZÉP őszünk van...vágyom is ki a természetbe őszi ''kincseket'' gyűjteni.










3 megjegyzés:

VRJúlia írta...

Van egy Reményik vers az apró csodákról, a mindennapiakról:)
Olyan jó, amikor higgadtak vagyunk, és valóban meglátjuk, érezzük a csodát, az életnek apró örömeit:)
Legyen szép az ősz felétek is!

Piroska írta...

Reményik Sándor: Csendes csodák

Ne várd, hogy a föld meghasadjon
És tûz nyelje el Sodomát.
A Mindennap kicsiny csodái
Nagyobb és titkosabb csodák.

Tedd a kezedet a szívedre,
Hallgasd, figyeld, hogy mit dobog,
Ez a finom kis kalapálás
Nem a legcsodásabb dolog?

Nézz a sötétkék végtelenbe,
Nézd a kis ezüst pontokat:
Nem csoda-e, hogy árva lelked
Feléjük szárnyat bontogat?

Nézd, árnyékod hogy fut el elõled,
Hogy nõ, hogy törpül el veled,
Nem csoda ez? - s hogy tükrözõdni
Látod a vízben az eget?

Ne várj nagy dolgot életedbe,
Kis hópelyhek az örömök,
Szitáló, halk szirom-csodák.
Rajtuk át Isten szól: jövök.


Köszönöm, Júlia. Erre a Reményik - versre gondoltál ugy-e??

Nagyon igaz minden sora....Köszönöm...és a bejegyzésemhez is nagyon illik...

Üdvözöllek,
Piroska

Adrienn írta...

Nem is olyan aprók ezek az örömök. A gyerekek tényleg tüneményesek. Jó, hogy ilyen szép környezetben élnek. Egyszer én is ültettem dísztököt, de nem lett ilyen szép:(