....úgy hozta, hogy egyetlen testvérem, húgom messze innen, több száz, ezer kilométerre, találta meg élete párját, és ott alakítják közösen nap mint nap kis otthonukat, rakosgatják meleg fészküket....
Nem mondanék igazat, ha azt mondanám, hogy nem szeretném ha itt lenne, itt élne mellettünk, egymás életébe gyakrabban részt tudnánk venni. DE a legfontosabb szempont, hogy ŐT / őket boldognak látom, látjuk. Évente 4 - 5 ször találkozunk, több mint 1 hónapot a 12-ből együtt vagyunk....igaz a búcsúzkodás mindig fájdalmas....de ezt a sors akarta így.
Nagyon gyorsan elröpült az a 11 nap amit most ünnepekkor együtt töltöttünk. DE jó volt, és új energiával töltött fel mindannyiunkat. Jó volt közösen feldíszíteni a mézestemplomunkat, jó volt a közös angyalvárás...gömböcös - töltelékeskáposzta evés Szenteste...Karácsonymásodnapi szánkózás Ivóban...a disznóvágás....a Carcassone társasjáték nyújtotta élmény felfedezése...a közös esti teázások, és melegszendvicsezések..... a közös szilveszter...
Jó volt, nagyon jó...újra várom / várjuk már a találkozást:)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése