1999 július 11 - ét írtunk.
Vasárnap volt. Sörfesztivál a focipályáján. Odajött hozzám, táncoltunk, hazakísért hajnal fele...majd gyalog hazament...Számomra, akkor egy álomnak tűnt az egész, mivel bennem évekkel előtte 'elindult' valami. Hónapokig nem hittem, hogy Ő komolyan gondolja az egészet, és tényleg velem szeretné leélni hátralévő életét...De egyik nap jött a másik után, és egyre jobban megerősödött bennem a bizalom....Következő évben érettségiztem, majd elmentem Temesvárra egyetemre. Nehéz időszak kezdődött életünkben. Nehéz volt itthon hagyni Őt, a szüleimet, húgimat, barátaimat, szülőházamat, szülőfalumat....Borzasztóan szenvedtem, legalább 1 évig. De ott volt mellettem egy kedves unokanővérem, aki segítsége nélkül még nehezebb lett volna. Hálás is vagyok érte mindezért.
Nehéz volt a kezdés Temesváron, de megbírkóztam vele. Kézzel írott levelekbe írtam bele minden fájdalmamat, keserűségemet... (Van is egy láda kézzel írott levelünk). Hetente 2 - 3 levelet írtam Neki.
Egyeseknek a távolság a véget jelenti, számunkra ez jelntette a megerősödést. 3 - 4 hét távollét után sokkal jobban tudtunk örülni egymásnak, persze az elválás minden egyes alkalommal megsiratott engem Segesváron.
4 év után hazajöttem Temesvárról. Ennek éppen 10 éve.
Akkor már tervezgettük közös otthonunkat, életünket...
Ma tortát sütöttem, és ünnepeltünk, mert hálás és elégedett vagyok az elmúlt 15 esztendőért.
 |
| Zebratorta barackkal |
(Egy kissé átalakítottam a mi ízlésünk szerint)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése