Az első szó

amit le tud írni, az a "sas" - mondja Máté az elmúlt hét egyik napján. Nagyon intenzíven éli meg azt, hogy ő megtanul írni - olvasni. Azért is írom ide le, hogy megmaradjon nekünk - nekik, majd tudju(á)k újraolvasni pár év múlva. Nagyon érdekes, hogy mi játszódik le a kicsi agyacskájukban. 
Máté amúgy egy lassú, megfontolt gyerek. Ez most maximálisan a javát szolgálja. Lassan, kecsesen formálja a betűket. Nem siet, nem akarja, hogy mindenáron "túl-legyen " rajta. Van neki kötelességtudata is. Mert amikor hazaérkezünk, hol foci után, hol vallás - vagy éppen angol - óra után, gyorsan szökik neki az írásnak, csak azután kezd el "lazítani"...

Az az igazság, hogy én tartottam egy picit attól, hogy, fiú lévén, kell majd őt noszogatni. De egyelőre amit a tanítók mondanak az " szent és sérthetetlen"...Azt kívánom a JóIstentől, hogy még egy jó pár évig maradjon meg benne ez a lelkesedés, odaadás. Maradjon meg ez a fajta hozzáállás, hogy kedvvel - kiváncsisággal várja - tanulja az ÚJ-at, ne pedig kötelességnek érezze!