" Két hétig havazott, szinte egyfolytában. Mikor újra előbújt a nap, az erdő olyan volt, mint egy elvarázsolt tündérpalota. Vakító oszlopok, csipkés mintájú ívek, tündöklő, különös virágok, puha barlangok mindenfele. A patakok szívverése valahonnan mélyről jött, a föld alól, és alig hallatszott a puha pihékbe ágyazott csöndben."
(A funtineli boszorkány II. - Wass Albert)
2 megjegyzés:
Olyan jó legalább így képeken látni a telet! Nekünk eddig még nem adatott meg az igazi tél az idén. Nem is tudom hogy
örüljek-k neki vagy sajnáljam.
A kedvenc könyvemből idéztél, azt külön köszönöm neked! Annyi szép leíró rész van benne amit nem tudok megunni újra és újra elolvasni.
Most olvasom ezt a könyvet, és nekem is egyik kedvencem lett! Mély igazságokat ír le benne az író!
Megjegyzés küldése