Míg a Hargita lábánál már ki-ki dugja, szerény kis fejét a hóvirág, addig a Hargita tetejét vastag, közel 2 méteres hótakaró, borítja. Autóval mentünk a kabannáig, onnan gyalog egy kb. 40 perces túra a csúcs. Ragyogó időt kaptunk, szívtuk magunkba a D-vitamint. Amikor elfáradtunk megálltunk, elfogyasztottuk kis hátizsákunk tartalmát, újerőre kaptunk és folytattuk útunkat. Volt benne alma, banán, szendvics, csoki, nápolyszelet.
A csúcsra kiérve elfogyasztottuk a termoszból, forró teánkat, majd a maradék szendvicseket, megcsodáltuk körbe a gyönyörű hegyeket, megpihentünk, majd vissza - höngörőztünk - csúsztunk - gurguláztunk az autóig.
A gyerekek annyira élvezték, mintha az idei első hóban ugráltak volna.... Itthon már több mint 1 hónapja, hogy elment a hó.
2 megjegyzés:
Csodás kirándulásotok volt! Látom nagyon élvezték a gyerekek is a nagy havat!
Néhány éve augusztusban voltunk a Bilea-tónál és még akkor is találtunk hófoltokat.
A Hargita mindig megdobogtatja a szívem!
Igen, tényleg csodás kirándulás volt!
A Fogarasokban, a Bâlea tónál, valóban még nyáron is lehet havat találni!
Megjegyzés küldése