...kavarogtak bennem, amikor múlt héten közölte Dóra Óvónénije, hogy egy hét múlva, busszal, a gyerekekkel elmennek a marosvásárhelyi Állatkertbe ( kb. 100 km)... Aggodalom...anyai büszkeség...félelem...öröm...szomorúság...aggodalom azért, hogy hogyan fogja bírni az utazást...anyai büszkeség - hogy ilyen nagy lány már a mi kis Dóránk...félelem, a hosszú úttól..öröm- hogy ilyen nagy élményben lehet része már 5 évesen...szomorúság, hogy ilyen hamar felnőnek a gyerekek...
Reggel 9 kor indultak, és este fél 7 re értek haza...
Ebédre vittek magukkal főtt tojást, kolbászt, zöld hagymát, amit az állatkert udvarán el fogyasztottak...
Majd hazafele kidőlt a csapat... Minden gyerek húzta a lóbőrt a buszon :)
3 megjegyzés:
Nem csodálom, hogy kavarogtak benned az érzések! Nagyon nagy dolgok ezek, és csak akkor érti meg az ember, ha át kell élnie.
De! Minden jó, ha jó a vége! A fotók magukért beszélnek!
Büszke lehetsz a te nagy, ötéves lányodra!
Eszembe jutott, amikor az én gyerekeim voltak hasonló korúak... Mosolyogva integettem nekik, utána fél napot sirdogáltam utánunk:))
Láthattuk, nagyon jól érezték magukat. Még lesz sok ilyen és hasonló kirándulásuk a kis életükben, lassan hozzászokik az ember, hogy mennek, jönnek:)
Jaj, koszonom nektek! Olyan kedvesek vagytok :)
Megjegyzés küldése