Görcsösen

ragaszkodni valamihez vagy valakihez nem szabad. Én pedig eléggé olyan személyiség vagyok, aki ragaszkodik tárgyakhoz, megszokásokhoz, illathoz, emberekhez.... És hadd ne soroljam tovább... Hagyni kell néha, hadd menjen, follyon csak úgy magától az élet. Ne ragaszkodni a megszokott dolgokhoz. 

A rendszer kell az életünkbe, de néha olyan jó kibújni egy kicsit alóla...

Csak egy példa: az eddigi tíz közös évünk alatt megszokott rendszerré vált az, hogy minden szombaton, közösen, Apa és Anya, ( mostmár a Nagyobbak is ) elpakoljuk az utóbbi hét során széthordott dolgokat a lakásban, felporszívózunk és feltörölünk. Eddig, ha valamilyen oknál fogna, elmaradt ez a szombati nagy(obb) takarítás, szinte lelkiismeretfurdalásom volt, nem éreztem jól magam. Nem volt jó érzés vasárnap felébredni a ' rendetlen' lakásban. 

Az utóbbi időben, pedig arra jöttem rá - lehet azért is, mert három gyermek mellett, nem mindig csinál azt az ember amit akar - , hogy nem dől össze a világ attól ha szombaton nem történik meg a tíz éve szokássá vált heti takarításunk. Meg lehet azt a hét többi napján is ejteni, attól még szép tud lenni a vasárnap is. 

Éppen ezért ma, szombat lévén, nem a rendrakás volt a fő cél, hanem elmentünk Súgóba, fogadni a házszentelő papot. 

Gyönyörűen havazott - a gyerekeknek így a friss levegő is jót tett. 

Majd utána sétáltunk egy nagyot a befagyott gát tetején, sőt még a korcsolya is lábra került. És megmondom őszintén egy cseppet sem érzem magam rosszul, sőt. A gyerekek is sokkal elégedettebbek a mai nappal.