Sokat gondolkodtam, írjam meg vagy ne ezt a bejegyzést, de végül az előbbinél döntöttem...
Február 13.-án síbalesetet szenvedett Észak Olaszországban, majd meg 5 napot élt a trentói Santa Chiara kórházban.
Székelyudvarhelyen, a Kis Szent Teréz plébánia első plébánosa volt. Hatalmas közössèget épített, vasárnapról vasárnapra úgy szívtuk magunkba gondolatait, szavait, mint a száraz szivacs a vizet. Tudott az ifjúsággal bánni, le tudott ereszkedni a gyerekek szintjére.
Idősek, fiatalok egyaránt tisztelték és szerették őt. Összesen 22 lelkiségicsoportot vezetett.
Nemcsak mi, de sok más család is bejárt hozzá szentmisére a környező falvakból...
Búcsúlevelét, melyet évekkel ezelőtt olyan szándékkal írt, hogyha el kell hagynia ezt a plébániát, ezt a közösséget, paptestvérei megtalálták zarándok - batyujában és felolvasásra került a temetése előtti estén. A plébánia honlapján megtalálható ez a levél. (ksztplb.ro)
... egy ajtó kinyílt odafönn...
Az örök élet legyen a jutalma!
Isten veled Botár Gábor.
Erdélyi József: Reggel
Egy szép reggelre gondolok,
és mosolygok és meghalok.
Kéklett az ég, sütött a nap;
mentem sötét fenyők alatt.
Kezemet fogta jó apám;
sárgarigó fütyölt a fán.
Sárga rigó, huncut rigó,
azt fütyölte, hogy élni jó;
hogy élni jó, hogy élni szép,
ha fogják az ember kezét.
Jó lenni nagynak, kicsinek,
mindennek és mindenkinek,
sárgarigónak legkivált,
nagy kertben élni nyáron át,
fenyőre szállni rangosan,
fütyölni szépen, hangosan,
hirdetni vígan szerteszét,
hogy élni jó, hogy élni szép,
ha fogják az ember kezét.
Egy szép reggelre gondolok,
és mosolygok és meghalok.
Kék lesz az ég, ragyog a nap;
megyek magas fenyők alatt
kezemet fogja holt apám,
s megszólal egy rigó a fán.
Azt mondja majd az a rigó,
hogy élni szép, hogy élni jó,
de halni szebb, de halni jobb,
s én mosolygok és meghalok.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése