A zarándoklat jelentőségéről, a kegyhelyek fontosságáról, az együvé tartozásról, a jövő építéséről és a ösvényein való járásról beszélt.
Nem lehet szavakban kifejezni. Csak potyogtak és potyogtak a könnyeink. Azt hiszem Édesapám fogalmazta meg a legjobban: “ ... olyan érzésem volt mintha még a szivem se dobogna, amikor ment el mellettünk...”
Végtelen hála és öröm van bennünk, hogy megadta ezt nekünk a jó Isten.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése