A mindennapi

nehézségek ellenére. A néha szürke hétköznapok ellenére. A kiabálós, csapkodós, zsörtölődő reggelek ellenére. A durcás, fájdalmas, sértett, és megsértődött órák és napok ellenére. H á l á s   vagyok a boldog és örömteli percekért. A közösen eltőltött csodás napokért és hetekért. Hálás vagyok a négy csodás gyermekért.

Tizennégy esztendeje, ezen a napon, Isten színe előtt is  ö r ö k   h ű s é g e t  fogadtunk egymásnak. Igent mondtunk a jóra, rosszra, egészségre, betegségre. Azt mondtuk elfogadjuk a gyermekeket, melyekkel Isten megajándékoz bennünket.
És négyszeresen is megajándékozott bennünket a Fennvaló. Hálásak is vagyunk ezért neki.


Azért is fontos számunkra a július, mert e hónap 11. napján ismertük meg egymást. Idén húsz éve ennek. Mondhatni tizenhétéves zöldfülű kislány voltam. Fülig szerelmes. Inkább a fellegek között, mint a földön járva.
Öröm van a szívemben és elégedettség, ha azokra a szép évekre gondolok vissza.
Semmit nem szeretnék másként cselekedni e húsz esztendőből. Így van jól. Így van a legjobban.

Húsz esztendő.