Ez is hozzátartozik az életünkhöz. Amint kezdenek hidegebbek lenni az éjszakák, egyre jobban kezd elszíneződni a falunkat körülölelő oldal, pirosodni kezd a rózsabogyó.
És “...izzik a izzik a galagonya ruhája... Zúg a tüske, szél szalad ide oda, reszket a galagonya magába...” (*). Ekkor már mi is egyre jobban vágyódunk oda. Mióta megszülettek a gyerekek, minden évben kisétálunk. Őszi kincseket keresünk. Behozzunk az Őszt az otthonunkba. Októberbe lépve már kezdik emlegetni a nagyobb gyermekeink...
(*) Weöres Sándor: Galagonya
2 megjegyzés:
Csodás környezetben éltek! Egy ilyen családi kirándulás annyi örömet jelent! Ezt fogják továbbvinni a gyerekek és ez minden kincsnél többet ér.
Imádom én is az őszt, ezeket a színeket, azt az illatot....
Azért ott biciklivel felkaptatni nem volt semmi a kicsinek! Jó nézegetni a fotóidat!
Köszönöm Margó... igen segítség az elkelt felfelé...
Megjegyzés küldése