Tegnap

volt az első munkanapon, két év után. Egy kis izgalom, mondom egy kis izgalom azért volt bennem. De tudom és érzem, hogy várnak. Szeretettel várnak a kollegák, kolleganők és a főnököm. Ennél fontosabb nem is kell ahhoz, hogy örömmel és elegédettséggel a szívemben keljek reggel 6 órakor és induljak munkába.
Az adventi szertartást nem hagytam abba. Gyertyával, a napi evangéliummal indítottam a napot. Sőt munkába menet az autóban is a napi evangéliumról elmélkedett egy atya.

Van még egy hét vakáció a gyerekeknek. Ezért reggel hét órára járok munkába ezen a héten.
Majd utána nyolcra fogunk járni. Négyen lépünk ki a házból minden reggel fél nyolc előtt tíz perccel. A két nagy megy iskolába. A kicsikből a nagyobbik óvodába. Én dolgozni.
Más időszámítás kezdődik az életünkben. Ez biztos. Az amúgy is kevés időmet még több fele kell osztanom. De hiszem azt, hogy szeretettel, hittel és odaadással semmi sem lehetetlen.
Legyen szép ez év első hétvégéje.