Tizennégy éve

lettem Édesanya. Legnagyobb gyermekem iránt végtelen hála van a szívemben. Annyi sokat tanultam és tanulok tőle. Isten óvjon és őrizzen drága Gyermekem, Máté ❤️

Egy képzés kapcsán

Formator - képzők képzése vége felé járok. Még 3 hét és vizsgázok.

A múlt alkalommal szíven ütött Friedemann Schulz von Thun - Egy üzenet 4 oldala: 

Mennyire igaz ez az elmélet a mindennapi életben (is). 

És mennyi de mennyi konfliktust tud szülni ennek a következménye...

melyik fülünkkel halljuk a másik fél( férj, gyermek, munkatárs) üzenetét...

Sokat tanultam ezzel az elmélettel, és úgy érzem hasznosítani is tudom a mindennapi életben...

A mai nap más mint a többi

Lassan, negyven felé közeledve, kezdem érezni, hogy az élet minden apró percét fontos megélnünk. Egyre fontosabbak a részletek, az apró örömök, kevésbé fontos sok, a terjedelmes megélése, a látszat, és az, hogy mit gondolnak rólam mások. Eddig se voltam a látszat embere, viszont ma megéreztem a körülöttem lévő emberek hatalmas szeretetét. 

A szeretet benne tud lenni egy erősebb ölelésben, egy szomszédasszonytól kapott tepsi süteményben, egy kézzel készített ajándékban, egy “életemelső”muffinjában, egy ötéves őszinte mosolyában, egy hároméves nagy gonddal készített rajzában, egy könyvesüzletben visszacserélt könyvben, egy ragyogó fülbevalóban, egy telefonhívásban, egy üzenetben, egy éppen ma megkapott ajándékban, melyet én küldtem egy szeretett személynek, egy szerencsés hazaérkezésben, egy kamasz fiam által mondott üzenetben, egy jótékony cselekedetben, egy vezetés közben elmondott imában. 

Pár nappal ezelőtt

a csendről beszélgettünk egyik kedves kolléganőmmel. Advent, Karácsony után vagyunk nem sokkal. És az adventi készülődés ideje alatt akarva akaratlanul találkozunk a csenddel. Szükségünk is van rá, adventben mindenképp. 

A csend tükröt tart elénk. A csend megtanít figyelni saját magunkra. A csend bölcsességet ad számunkra. Türelemre szoktat bennünket. 

Közel húsz éve, egyetemista koromban, Temesváron részt vettem egy hétvégi lelkigyakorlaton. Péntek délután be költöztünk a kolostorba és vasárnap délután távoztunk onnan. Mindenkinek külön szobája volt, ahová “csendes” órákban elvonulhatott. E két napos lelkigyakorlat legfontosabb része volt a csend erejének felfedezése. 

Életem meghatározó két napja volt az akkor a kolostorban eltöltött két nap. Akkor éreztem először azt, hogy életünket egy felsőbb erő irányítja. És ettől az érzéstől végtelenül boldog lettem. Biztonságban éreztem magam. Megtaláltam a hitemet. 

És ehhez csendre volt szükségem. 

Ezen a héten szerdán este hattól hétig én voltam a Pió házba. Minden évet azzal kezdünk, hogy megnézzük melyik szent választott bennünket. Mellém állt 2021-ben Szent Márk evangélista. 

Szabó Magda

egyike, mondhatom a legszívesebben olvasott írók közül a számomra. Tudja ezt az én párom is. Nagyon sok könyve megvan már, de úgyis tudott olyant ajándékozni karácsonyra, ami még hiányzik a gyűjteményből. Amikor megkaptam, rákérdeztem, honnan tudta, melyiket vegye meg? Azt mondta, elolvasva az összefoglalót kettőnk kapcsolata jutott az eszébe. Tudta, hogy Ezt kell megvennie. És igen. A könyv felénél tartok. De már most sajnálom, hogy vége lesz egyszer. Lassan olvasom, komótosan, újraolvasva sokszor a fontosabb részeket. Kettőnk kapcsolatát vélem felfedezni a sorok között. Minden második  mondatát ki tudnám jegyzetelni. Beleképzelem magam a sorok közé. Szinte beleborzongok a hasonlóság miatt. 

 “ Azt mondta a múlt este: elképzelhetetlen lenne az élet, ha nem szeretnénk egymást ennyire. Régen beleőrültünk volna mindketten.”