Triduum

volt nálunk az elmúlt három napban. Amit magammal hoztam ezekről a napokról az az ö r d ö g, mint élő valóság. A szó a görög "diabolus" szóból származik, mely elsődleges jelentése szétrombol, összeront, tönkretesz. A Héber Bibliában (Ószövetség) a Sátán alakja alapvetően nem egy gonosz lény, hanem olyan angyalként jelenik meg, aki próbára teszi az embereket. Később egy gonosz lénnyé fejlődött, aki szembehelyezkedik Istennel. Az Újszövetségben már egy olyan Isten ellen lázadó, bukott angyal, aki Isten és az emberiség ellenségeként jelenik meg. A Biblia forrásai alapján emberi formában a Földön sohasem öltött testet. Az Újszövetségben különféle kifejezésekben jelenik meg («e világ fejedelme», az «ellenség», a «gonosz», a «kísértő», «e világ istene», a «levegő hatalmasságainak fejedelme»), azonban ezeknél jóval gyakrabban jelenik meg a görögből eredő latin »diabolus« és a »satanas« magyar átírása. A legerősebb mondat, ami megragadott ezek után a fejtegetések után, hogy az ördög legnagyobb ellensége a cs e n d. Mert mi, csendben tudunk beszélni a Fennvalóval, csendben kapcsolatot tudunk kiépíteni az égiekkel. A csend az Isten szava.