'' Ti budapesti magyarok, s ti többiek, Alföldön és Dunántúl: tudjátok ti, mi az, a himnuszt énekelni? Halljátok templomban, iskolában, ünnepélyen, gyűlésen, mindig. Gyermekeitek az iskolában tanulják. A mi fiataljaink nem hallották soha. Csak néha rádión, ha hozzájutottak, figyelték áhítattal és imádkozó szívvel a bűvös dallamot, melynek szavát csak elgondolni tudták, nem megérteni. Ha valaki mégis tudta s énekelte: bajt szerzett vele magának, családjának, falujának. Aki tudta is, magában tartotta. De élt a himnusz mégis! Tudták, hogy van és tudták, hogy imádság. ''
11 megjegyzés:
Gratulalok!
Én is gratulálok.
Szép esemény lehet, ami másnak természetes.:-)
Újra visszajöttem, olvasgatok, nézegetek...
Jó látni örömötöket...veletek örültem!
Édesek ezek a gyerekek!!!
Kérdések: Nehéz döntés? Sokat kellett gondolkozni előtte? Mert gondolom az ember felméri az előnyét hátrányát is.
Mit éreztetek? Volt pityergés vagy a helyzet komolysága jött elő?
Köszönöm mindannyiotoknak, hogy velünk örültetek...
Éva:
Szép, megható érzés volt...
Igaz a férjem nem igazán akrta, mert 13 évvel ezelőtt, Nyíregyházán csúnyán elutasították, pedig akkor kifizetett 50.000 Ft-ot, szóbeli és írásbeli vizsgát tett a magyar Alkotmányból és magyar Törvényekből, és mégis elutasították a végén, pedig akkor még kint dolgozott...
Aztán csak beadtuk tavaly szeptemberben a visszahonosítási kérelmünket az egész család számára.
Engem a szüleim/nagyszüleim székely-magyar szellemben neveltek, arra tanítottak, hogy legyek mindig büszke arra, hogy magyar székelynek születtem. Anyai nagyszüleim még 'magyar-világban' születtek, 1907-, ill. 1919-ben...a Sors mégis úgy hozta, hogy szüleim és én is már román állampolgárként születtünk bele Romániába... Nekem személy szerint, nagyon jól esett, hogy mostmár bátran kijelnthetem, hogy magyar nemzetiségű kettős állampolgár vagyok, magyar és román. Igaz itt felénk, egyre nehezebb megőrízni magyar identitásunkat, nap mint nap megküzdünk érte.
Köszönöm érdeklődésedet.
Piroska
Köszönöm a választ.Nem voltam igazán tisztában azzal, hogy lehettek-e kettős állampolgárok vagy sem. Nem minden hol van meg ez a lehetőség.
Örülök és gratulálok!
Igen, a férjeddel együtt tudok érezni, mert hasonlót éltem én is át... nagyon rossz érzés volt átélni az elutasítást az elején, meg a lekicsinylő mosolyt a kínaitól avagy indiaitól, akik letelepedési engedélyt, ill.állampolgárságot "vettek" maguknak ... :( utólag visszagondolok az első nagy pofon után, mint egy szerelmi csalódást inkább felejteni akarja az ember, s nem is gondolni rá jó sokáig... nekem is évekbe telt, mire rászántam magam újra... addigra szültem két magyar állampolgár gyereket egy magyar állampolgár apától... szóval furcsa dolgok ezek.
Ki nem élte át, nem tudja igazán mit is jelent ez számunkra pozitívumaival és negatívumaival együtt...
Köszi Hajni:))
Igen, akkor Te tudod igazán megérteni most a párom...Ő akkor azt mondta, hogy majd akkor lesz magyar állampolgár amikor idejönnek hozzánk és bekopognak az ajtón és megkérdezik, hogy nem szeretne-e magyar állampolgár lenni...nagyon nagy rosszul esett neki akkor, de hisz nincs mit magyaráznom, Te érted...aztán tényleg fordult a világ mert most ingyen a kezedbe adják...
Puszi
szép hétvégét Nektek.
Piroska
Isten hozott Benneteket!!:)
Megjegyzés küldése