1. Éberség...

....Ferenc Pápa szavaival indította az Ifimisét B.G. Atya, az első és legfontosabb dolog az adventi időszak kezdetén, amely ugyanakkor egy új egyházi év kezdetét is jelenti, az adventi éberség. Felhívta a figyelmünket arra, hogy a Gonosz létezik! Éppen ezért ébernek kell lennünk mindig, minden körülmények között, mert nem tudhatjuk, hogy mikor csap le ránk. A Gonosz Lélek, amikor látja, hogy szépen elindultunk a HIT útján, jó úton járunk, azt mondja jól van én most visszahúzódok, és akkor jövök újra, amikor Te elbízod magad és azt hiszed, hogy nem jöhet semmi!

2. Adventi öröm...amit nem egy finom étel elfogyasztása után, és nem is egy jó vicc meghallgatása után érzünk, hanem az adventi cselekedeteinkből származó örömről van szó...Lehet az egy jótettünk valakivel szemben...lehet egy jó szó...egy telefonhívás...és lehet csupán egy IGEN is....az év során felgyűlt sok NEM után!

3. A türelem...Legalább az adventi időben próbáljuk meg gyakorolni a türelmet szűkebb és tágabb családi körünkben. Meglátjuk, hogy felénk is több türelme lesz, környezetünknek, és a türelem meghozza a maga jutalmát.

Bruno Ferrero története szerint egyszer régen járt kelt a világban egy türelmes és egy türelmetlen lovag. Egyszer megszólal a türelmetlen: - Annyi sok helyen jártunk már életünkben, de még soh nem mentünk fel Isten hegyére! Menjünk keressük meg hol van, és menjünk fel rá!
Mennek mendegélnek, nagyon elfáradnak, a lovaik is már ki vannak merülve, de akkor megtalálják Isten hegyét és elindalnak felfele. Egy kis idő után el kezd zsörtölődni a türelmetlen lovag: - Én ezt már nem bírom tovább, nem tudok egy lépést se tenni többet, én itt most visszafordulok! 

És ekkor megszólalt egy Hang, fentről a hegyről: '' - Szedjétek össze az összes követ, amit az utatokban találtok és hozzátok fel, ide Nekem!''

Erre a türelmetlen: - Még mit ne! Alig bírok menni, és még szedegessem és cipeljem ezeket a köveket?! NEM! Én itt most megállok és visszafordulok! 
És visszafordult!

A türelmes ment lassan, szedegette a köveket, gyűjtötte és haladt lassan felfelé a hegyen.
Amikor felért a hegyre, felragyogott a nap és akkor látta meg, hogy ami köveket ő az úton összegyűjtött igazi, valódi drágakövek, gyémántok voltak.

A tanulság: a türelemnek mindig megvan a maga jussa!

Ebben az adventi időben megpróbálok én is türelmesebb lenni főként a párommal, a gyerekeimmel szemben!
Nem sikerűl az egész lakásban nagytakarítást végeznem, mert rövid az idő ebben az Adventben, de békésen eldöntöttem magamban, hogy nem baj, attól még tud szép adventünk lenni...inkább minél több időt tudjunk együtt lenni a család, együtt imádkozni az adventi koszorú lángjai mellett, együtt sütni a mézeskalácsházikót, együtt szánkózni az első hóban....ezek a közös élmények maradnak meg, nem pedig az, hogy elmaradt a szoba, vagy a konyha nagytakarítása ebben az Adventben....Megkapom én azt jövőre is...senki nem fogja helyettem megcsinálni...

Kívánok sok sok türelmet Nektek ebben az Adventben, mert akkor sok sok örömben lesz részetek!