" -Haladj bátran, egyre mélyebben az erdők közé. A fák alatt, itt-ott még láthatod a harmatot, ahogy megcsillan a fűszálak hegyén. Jusson eszedbe, hogy angyalok könnye az. Angyaloké, akik sokat sírnak még ma is, mert annyi sok embernek marad zárva a szíve a szép előtt. De miattad nem sírnak már. Mosolyognak, amikor jönni látnak. " -Wass Albert-
2014. március 31., hétfő
Két héttel ezelőtt
becseréltük Dóra taposó - pedálnélküli - biciklijét egy két kerekű kis lányos biciklire. (A szomszédunkban van egy használt bicikli - korcsolya - síléc - bakancs - stb. forgalmazó). Mivel Mátét látva Dóra is "akart" biciklizni. Amilyen könnyen ment a télen a korcsolyázás megtanulása, pontosan olyan könnyen megtanult, kb. 2 nap alatt, biciklizni :) Először csak előre tudott az udvaron menni, visszafele, mivel van egy kis emelkedő, tolta a biciklit. Majd ismét előre tekert, visszafele tolta...Másnap már félig hátra tudott tekerni....mostmár vígan megy előre, hátra, sőt már meg is tud fordulni :) És olyan boldog, úgy ragyog az arca, amikor megdícsérjük :) Persze még vannak bizonytalan "tekerései" is, de szép lassan haladunk előre.
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
2 megjegyzés:
Kis ügyes, felidézted bennem, mikor én tanultam biciklizni, én már jóval idősebb voltam, úgy 12-13 éves. Az már bonyolultabb volt!:-)
Igen, azt mondják minél " idősebb" az ember annál jobban fél az ember, bármi is legyen az, bicikli, korcsolya, vagy éppen úszás :)
Megjegyzés küldése