Idén februárban...
érkezett hozzánk egy új kolleganő, mivel szűlési ill. gyereknevelési szabadságra ment el egy másik kolleganőnk.... Ez az új - kozépkorú - kolleganő lepett meg engem múlt héten. Egyik reggel - kihasználva az alkalmat, hogy ketten voltunk az irodában - átnyújtott nekem egy kedves kis csomagot - mondván, ez nem karácsonyi, nem mikulás - ajándék, ez csak úgy Tőle, és megkér fogadjam el ezt a csekélységet, mert ő úgy érzi ezzel nekem tartozik, mivel sokat segítettem neki az elmúlt időszakban. Amikor megpróbáltam mentegetőzni, hogy miért érzi, úgy, hogy nekem valamivel is tartozik, akkor elérzékenyűlt, megtelt könnyel a szeme, és annyit mondott, hogy én nem ismerem az ő életét....De ő nem akar most sírni, panaszkodni....
Akkor értetettem meg igazán, amikor elolvastam - az ajándékba kapott - könyvbe írt pár sort.
Milyen érdekes is az élet! Ami számunkra természetes, magától értetődő, az más számára ajándék, amiért hála és köszönet jár.
A másik dolog ami megfogalmazódott bennem, hogy anélkül tettem jót neki, hogy tudtam volna róla. És milyen sokat jelentett ez neki...
Nagyon jólesett ez így most Adventben...
4 megjegyzés:
látod kedves piroska nem csak én láttam meg benned ,hogy mennyire egy áldott jó lélek vagy. Ez vagy te a természetes kedvesség és báj, ezzel nem lehet születni ezt az ember maga nóveli a lelkéből, és akkor a legcsodálatosabb ha vissza jelzést kap másoktól, Ebben a rohanó világban ez marad ki az emberekből meglátni a másik embert és természetes legyen hogy türelmed legyen hozzá és ugy segits hogy ő jól érezze magát tőle. Boldog lehet a családod mert nagy érték vagy köztük!
Jaj, köszönöm szépen Ildikó! Bele is pirultam, ahogy elolvastam a megjegyzésed:)
Mert nagyon megérdemelted!:-)
Egyetértek Ildikóval!
Köszönöm Éva!
Megjegyzés küldése