Molnár Jolán: Az első angyal
Ónos esőt szitál a csend. Enyhe faggyal
köszönt Advent, a várakozás átitat.
Örömhír küldöttje jő, az első angyal,
és mint lágy fuvallat, meglep az áhítat.
Ahogy szokott, az asztalnál gyufa sercen,
csípős foszfor illatával szemembe mar
a lángocska, békesség lebeg a percen.
Irgalom verdes hópelyhes szárnyaival,
míg az ablak párafüggönyén hangtalan
átsuhanva kitölti az esteledő
szoba félhomályát. Bach-korál óarany
fensége dereng, átégetve varázsát
pár pillanatra a szívünkben telelő
didergésen. Ülünk, várunk, mint a strázsák.
5 megjegyzés:
♥
nagyon tetszik ezt a vers
Köszönöm Katalin :)
Nagyon hiányoltalak már! Olyan jó lenne látni a gyerekeket is, hogy mennyit nőttek a közel egy év alatt! Örülök, hogy advent első vasárnapja újra visszahozott a bloghoz ezzel a szép verssel! Áldott adventi készülődést nektek!
Köszönöm szépen! Igyekszem ezután egy kicsit többet írni... majd hozok képeket a gyerekekről is!
Áldott Adventi időszakot kívánok!
Megjegyzés küldése