Háztáji teendők.

Sokszor érzem úgy magam, mintha ilyen ködben mennék...Nem látom, nemhogy az út végét, még az utat sem ahol haladok. Hiába mondom el ha kell, nem hétszer, hanem hetvenhétszer, ugyanazt a dolgot, mégis veszekedéssel térünk este nyugovóra, reggel álmosan, nyűgösen ébredünk. Kapkodunk, amikor indulni kellene. És végül mégis itthon marad, hol ez, hol az. 

Nem beszélve a bűntudatról. Milyen anya vagyok én, ha minden nap benne lakom a gyermekeimben és vitatkozom velük. 

Nemhogy észre vennék, be lehetne segíteni abban, hogy kiviszem a szemetet, leszedem a megszáradt ruhát, kipakolom a mosogatógépet, még meg is vannak sértődve, ha esetleg megkérem rá. Miért pont ő, miért pont most, és így tovább. Pedig nem kérek én nagy dolgot tőlük. Csak lássam a jó szándékot, mindegy ha jól, ha kevésbé jól, de kipakolja és bepakolja a mosogatógépet, felporszívózza a házat, kiviszi a papír- és műanyagos szemetet, hordjon be fát a kazánhoz.

Lassan egy éve, hogy hattagú lett a családunk. Ezen teendők egyre jobban megsokasodtak. Ketten reggeltől estig, és estétől reggelig, egymás keze alá dolgozva, végezzük a teendőiket, de sokszor mégis kevésnek bizonyulunk mi ketten.

Az újévi terveim között szerepel az, hogy elvégzendő háztartási teendők - táblázatot készítettünk a család nagyobb tagjainak. Közösen, Apa, Anya, Nagyfiú, Nagylány. Hála ők is partnerek voltak ebben. Így nincs vita, hogy ki pakolja ma ki a mosógépet, vagy éppen ki szedi össze este lefekvés előtt a szétdobált játékokat. 

Egy hete végezzük teendőinket és egyelőre megvalósulni látszik a cél. Kevesebb vesződéssel elérni azt, hogy a két nagyobb besegítsen a háztáji teendőkben.