Annyi

... de annyi sokat vesződünk a mi legnagyobb, éppen kamaszodó gyermekünkkel. Ennek ellenére nagyon büszke vagyok rá. Hogy miért? Most éppen az hozta ki belőlem, hogy 2 nappal ezelőtt, iskola után, elkészítette egyik kedvenc ételét, a G Y R O S -t, persze az én segítségemmel, DE ő vágta össze a húst, serpenyőben megpirította, majd össze vágta a zöldségeket, majd szószt készített, és amikor a hús elkészűlt össze is rakta ehető formába.
Készűlt róla fotó is, mivel angolból volt ez a házi, a kinyomtatott fotók alá le kellett írni a hozzávalókat és az elkészítés folyamatát.


Annyi de annyi sok mindenért vagyok még büszke a Legnagyobb Gyermekemre:
 ❤️ Őt hordtam legelőször kilenc hónapig a szívem alatt,
 ❤️  Őáltala lettem én édesanya közel tizenhárom évvel ezelőtt,
 ❤️ Aztán napról napra megtanított szülőnek lenni,
 ❤️ Az alaposságára,
 ❤️ Ebben a rohanó világban az ő megfontoltságára, lassúságára,
 ❤️ Felnőtt módjára kézbe vette és irányítja az 1- es típusú diabéteszét közel két éve,
 ❤️ Szereti a rendet maga körül,
 ❤️ Szereti a sportot, a mozgást, tudja is ennek fontosságát - jégkorongozik 4 éve,
 ❤️ Tisztelettudó a felnőttekkel szemben.

És persze sorolhatnám a végtelenségig ezt a listát, amit persze most nem fogok, úgyis mindenki tudja, mi mindenre büszke egy anya, amikor a gyerekeiről beszél...