Egyik kedvenc időszakom az advent. Olyan jó végig haladni az adventi úton. Nap mint nap egyre közelebb kerülni a Csodához. Egyre jobban látni a Fényt. Egyre jobban kitakarítani a szürkeséget a lelkünkből. Egyre több roráté szentmisén ottlenni.
"Advent a várakozás megszentelése. Rokona annak a gyönyörű gondolatnak, hogy meg kell tanulnunk vágyakozni az után, ami a miénk.
Gyermekkorunkban éltünk így. Vágyakoztunk arra, ami biztosan megjött. Télen az első hóesésre. És várakozásunk ettől semmivel sem volt kisebb, erőtlenebb.
Ellenkezőleg, nincs nagyobb kaland, mint hazaérkezni, hazatalálni, beteljesíteni és fölfedezni azt, ami a miénk. És nincs gyengébb és jogosabb birtoklás se, mint szeretnünk azt, ami a miénk, akit szeretünk és aki szeret minket. Csak a szeretetben, csak az ismerősben születhet valódi „meglepetés”; lehetséges végeérhetetlenül várakoznunk és megérkeznünk, szakadatlanul utaznunk és szakadatlanul hazatalálnunk.
Minden egyéb kaland, minden egyéb megismerés és minden egyéb várakozás véges és kérdéses. Így értem azt, hogy a karácsony a szeretet és advent a várakozás megszentelése.
Az a gyerek, aki az első hóesésre vár, jól várakozik, s már várakozása is felér egy hosszú-hosszú hóeséssel. Az, aki szeretni tudja azt, ami az övé – szabad és mentes a birtoklás minden görcsétől, kielégíthetetlen éhétől – szomjától. Aki pedig jól várakozik, az időből épp azt váltja meg, ami a leggépiesebb és legelviselhetetlenebb: a hetek, órák, percek kattogó, szenvtelen vonulását.
Aki valóban tud várni, abban megszületik az a mélységes türelem, amely szépségében és jelentésében semmivel se kevesebb annál, amire vár."
Pilinszky János: Advent
Az utóbbi időben minden vasárnap vitába torkollik a legnagyobb fiammal az a beszélgetés, hogy miért megyünk templomba. Tudom, tudom. Serdűl a lelkem. Mindig mindennel ellenszegűl. Támad.
Ma aztán azzal zártuk a vitát, hogy Mi megyünk minden vasárnap, mert szükségét érezzük ennek. Neki nem muszáj jönnie. Csak akkor amikor ő is szükségét érzi ennek.
Áldott adventi várakozást kívánok nektek!


2 megjegyzés:
Áldott várakozást!
(Jó döntést hoztatok. És pontosan tudom, miről beszélsz. :))
Köszönöm, Márta ezt a megerősítést. Mivel az első gyerekem az aki serdűl, sokszor én sem tudom, hogy jól cselekedtem-e... vajon hol rontom el...
Megjegyzés küldése