Mindannyian kapaszkodunk életünk során. Ki azért, hogy mind fennebb jusson, ki azért, hogy ne csússzon le. Örökös küzdelem az életünk. Küzdünk. Ki azért, hogy minél fényűzőbb életet éljen. Ki azért, hogy a mindennapi betevő falatot előteremtse gyermekeinek. Álmodunk. Ki fényesen csillogó, kacsalábonforgó palotát. Ki egy meleg szobát, benne dunyhát.
Jászol. Egyszerű, állati etetésre használt, fából készűlt, jelentéktelen tárgy. És mégis mindannyiunk Megváltó Istenének fogadó, meleg nyughelye.
Ilyenkor, mindig eszembe jut az egyszerűség, ami körülöleli az egész jézusi születés misztériumát.
Ilyen egyszerűségből fakadó, mindenféle fenyűzéstől mentes 4. adventi vasárnapot kívánok nektek.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése