„Boldog a szem, amely látja, amit ti láttok. Mondom nektek, sok próféta és király szerette volna látni, amit ti láttok, de nem látta, és hallani, amit ti hallotok, de nem hallotta.”
Lk 10,21-24
Ezt a bejegyzést most azért írom le, ( ma kedd van és harmadika, de szerdán, negyedikén fogom kitenni), mert még hatása alatt vagyok a ma esti szülői estünknek. Holnapra már elszáll a hatás, nem marad még ennyi sem belőle.
Tudniillik Waldorf óvodába jár a harmadik gyermekünk. Én is tanulom még ezt az egész módszert, de a lelkemnek olyan simogató, olyan kellemes, olyan szeretem - módszer.
Minden hónap első keddi napján találkozunk mi szülők. Ilyen alkalmakkor az Óvónéni beszámol az elmúlt egy hónap nehézségeiről, örömeiről, teázunk, beszélgetünk, és készülünk az aktuális hónap ünnepére.
A mai napot karácsonyi, adventi énekek gyakorlásával kezdtük, majd teázás, beszélgetés mellett, minden gyereknek kiszabtunk egy kis kék zsákocskát, amelyre mi kézzel rávarrtuk a gyerekünk nevének a kezdőbetűjét. Én elhoztam magammal a kis kiszabott, felmonogrammozott anyagokat és varrógeppel körbeszegem majd.
Mindenikbe kerül egy alma, egy dió és egy mézeskalács szivecske.
Igyekszem minden egyes ilyen szülői esten résztvenni. Segít nekem abban, hogy itthon is egy kicsit szebbé, meghittebbé tegyem a család számára az ünnepet.
2 megjegyzés:
Örüljetek minden varázslatos percnek.
Sok mindent szeretek és használok a Waldorf- alternatívából.
kíváncsi lennék arra, hogy keresztyén hiteddel, életmódotokkal hogyan egyeztethető össze ez a világ, illetve hogyan közelítik meg az óvónők. Elég kényes kérdés.
Ölellek.
Mindenképp fogok mesélni róla. Egyelőre úgy érzem sok a közös vonás benne... járható tud lenni keresztény hittel is, most így érzem. De majd még írok ezzel kapcsolatban :)
Megjegyzés küldése