2019. december 5., csütörtök

5.

Négy napja kezdődtek el a hajnali roráté szentmisék. Nagyjából azóta fagyott le a természet is. Mintha az időjárás is velünk lenne. Azóta lehullott az első hó. Lefagyott a természet. Nappal is mínusz fok van. Nem indul el nappal sem az eszterhéj. Recseg-ropog a lábunk alatt a hó, amint a templomkertben gyalogolunk. 
Reggel fél hat előtt pár perccel ébredek. Rendszerint óracsengetés előtt. Kibújok a takaró alól, majd szépen elrendezem a párnám és a paplanom, mintegy védő pajzsként az ágy szélére pakolom, nehogy leessen a mi legkisebb hercegünk. Tudniillik ő még velünk alszik és még éjszaka is szopizik :)

Majd gyorsan elrendezem a reggeli fürdői teendőimet, hogy minél több időm maradjon a reggeli kávéra. 
Gyertyát gyújtok. Elindítom a kávéfőzőt, tejet melegítek, felhabosítom a tejet, ráengedem a kávét, megszórom őrölt fahéjjal és leülök vele a gyertya mellé. 

Készítettünk évekkel ezelőtt a férjemmel egy karácsonyfa formájú adventi kalendáriumot a gyermekeinknek. A két nagyobb gyermekünk akkora lehetett akkor, mint most a két kicsi. Közös koprodukció volt. A férjem elkészítette fából a huszonnégy kis ablakocskát, én pedig filc anyaggal bevontam azokat. Minden évben eltervezem, hogy készítek egy új, más jellegű kalendáriumot, a változatosság kedvéért, de eddig ez mindig elmaradt. Advent első vasárnapjának az előestéjén előveszem a többi karácsonyi díszekkel együtt, kicsomagolom a gondosan rátekert fóliából és felállítom a nappaliban lévő komód bal sarkára. Még a helye is ugyanaz, minden évben. Idén minden nap kerül bele egy kis apróság, édesség, a nagyok pedig kapnak egy-egy üzenetet/kérést az adott napra. Na én ezeket készítem elő a reggeli kávém és a gyertya lángja mellett. 

Egész évben az adventi időt várom. Ezekért az apró kis ajándékokért, amiket adhatok a szeretteimnek. Nagyon tudok örülni akkor is amikor én kapok ajándékot, de úgy érzem sokkal nagyobb, vagyis sokkal több ideig tart annak az örömnek az érzése amikor ajándékot készítek, adok valakinek. Amikor én kapom az ajándékot, rendszerint pár percig érzem azt a boldogságot. Viszont ha én adok valakinek, ne adj Isten én készítem el azt, több órán, sőt napokon keresztűl érzem az ajándékozás örömét. Ezért szeretem a legjobban az adventi időt. 


A hegyi beszédben Jézus így szólt tanítványaihoz: „Nem mindaz, aki azt mondja nekem: Uram, Uram! – jut be a mennyek országába, hanem csak az, aki teljesíti mennyei Atyám akaratát. Aki hallgatja tanításomat, és tettekre is váltja, hasonlít a bölcs emberhez, aki házát sziklára építette. Szakadt a zápor, ömlött az ár, süvöltött a szél és rázúdult a házra, de az nem dőlt össze, mert sziklára épült. Mindaz pedig, aki hallgatja ugyan tanításomat, de tettekre nem váltja, hasonlít a balga emberhez, aki házát homokra építette. Szakadt a zápor, ömlött az ár, süvöltött a szél és rázúdult a házra. Az összedőlt, és nagy romhalmaz lett belőle.”

Mt 7,21. 24-27







2 megjegyzés:

mancoka kertje írta...

Jó volt olvasni a reggeli adventi rituálédat, szinte odaképzeltem magam hozzád a gyertyafényes kávézáshoz, az ajándékozás öröméhez. Adja Isten, hogy ilyen örömmel, tiszta szívvel sok-sok éven keresztül készítsd ezeket a meglepetéseket a közösen készített adventi naptárotokban! (Én nem cserélném le újra, mert amint írtad mindenévben ugyanoda kerül, és a nagyobbaknak már a szívükhöz nőtt biztosan).
Jó látni a boldog arcokat a Mikulás mellett!
A bibliai idézeted köszönöm!
Szép adventi napokat kívánok nektek!

Piroska írta...

Köszönöm szépen, Margó! A kedves szavaidat és az is hogx itt jártál...