Tegnap egy órát énekeltem a csendes órámban a Pio -Házban. Én, aki nem énekelek kórusban. Különösképpen nincs is jó hangom. De bízom benne, hogy az Úr nem a hangszálak rezgését, hanem a lélek hangját hallja. A lelkem hangja pedig gyönyörűen szólt az este.
Soha nem tervezem meg előre, hogy mit fogok ott, abban az egy órában csinálni. Rábízom a véletlenre. Olyan jó várni erre is, hogy nem tudjuk mi fog történni ott, abban az egy órában. Van amikor rozsafűzért mondok, mert éppen a kezembe akad egy rózsafüzér. Van amikor a Szentírást olvasom. Azt is a véletlenre bízom, hogy melyik részét. Ószövetség. Újszövetség. Teljesen mindegy, mert mindig, minden rész üzen valamit.
Így volt ez tegnap este is. Amikor leültem az Oltáriszentség elé, kezembe akadt egy énekes könyv, amelyben egyházi énekek voltak. Gondoltam belepillantok, hátha akad olyan amit én is ismerek. És ottragdtam. És úgy elrepült az egy óra, hogy észre sem vettem amikor bejött az ajtón, aki utánam következik, csak egyszerűen éreztem, hogy áll valaki mögöttem.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése