És valahogy így kiegészítjük egymást a párommal is.
A héten itthon vagyok. Nem tudok itthonról dolgozni, de a több mint kétszáz alkalmazottat a cégnél két részre osztották és egyik héten egyik rész, másik héten másik rész megy munkába. Csökkentve ezzel is az emberek között a kontaktust.
Rég nem tapasztalt energiát érzek most magamban. Minden napra elterveztem egy részt a tavaszi nagytakarításból. Eddig készen van a konyha ( két kemény nap - legnehezebb szerintem), megvan a kamra. Holnap jönnek a szekrények teteje, csillárok, könyvespolc. Majd szombaton, remélve a jobb időt, ablakpucolás és függönymosás az egész házban.
Jövő héten dolgozni fogok. Majd azután folytatom.
Mindeközben, sikerült végre a tetőtérben is átválogatni, el pakolni a kinőtt fiú és lányruhákat. Ma délután tervezzük a kimeszelést a párommal. Megrendelnénk, és reméljük ki is fogják szállítani a szalagparkettet. A következő szabad hetemen pedig le is raknánk a párommal.
Azután jöhetne végre a két nagyobbik gyermek - szobájának a kialakítása.
És csodák csodájára még olvasni is van időm... két hét alatt a második könyv felénél tartok.
“...Igazából van valaki...és...nem is tudom, de amikor vele vagyok, valahogyan megszépül a világ, és én is szépnek, okosnak és különlegesnek érzem magam...- Ó, hát ez lenne a szerelem? -...- Talán nevezhetjük annak... jól érzem magam vele, és legszívesebben mindig, örökké vele lennék...”
(Fábián Janka - Koszorúfonat)
És mindeközben folyik egy hatodikos és egy harmadikos online tanítása/tanulása, több kevesebb sikerrel.
Hálás vagyok az Úrnak, hogy falun lakunk. Bármikor ki mehetünk a gyerekekkel az udvarra.
Bent, a házban, pedig akarva akaratlanul, békésen és civódva, de mégis összerázódik előbb utóbb ez a négy gyermek.
Festenek együtt ha kell, virág magokat ültetnek, társasoznak, fagyit készítenek gyümőlcsturmixból és még sorolhatnám.









2 megjegyzés:
Emelem kalapom. :)
:)
Megjegyzés küldése