Advent

van újra. Ma elkezdünk egy új egyházi évet. Hinni akarom, hogy ez jobb, élhetőbb, bízhatóbb lesz, mint az ez előtti. 

De a mindennapok bizonytalan, kiszámíthatatlan, szinte élhetetlen állapota nem engedi meg, hogy higgyem.

Az elmém nem engedi. A szívem, a lelkem viszont, ott belül, legeslegbelül, várja, hiszi, a nyugalmat. Álmodik egy biztosabb, nyugodtabb, élhetőbb évet. Jövőt. 

Nehéz így a mindennapokat élni. Nehéz így a felnövekvő nemzedéknek biztos jövőt ígérni. 

Az én szándékom ebben az adventben, az idei roráté szentmiséken azért imádkozni, hogy végre érezhessünk, élhessünk egy biztosabb mindennapokat. Tudjunk gyermekeinknek egy biztosabb jövőt ígérni. 

Ezzel a gyönyörű ír áldással ( ének) indulok én el ezen az új adventi úton most. Gyertek ti is velem, kérjük együtt a Fennvalót!

“ Az Úr vezessen végig az úton, szerteszét ha sodor is a sors,
Mert ha Őbenne bízva bízunk, nagy örömben majd találkozunk.
És míg újra látjuk egymást, Szent kezében őrizzen meg Ő!
És míg újra látjuk egymást, Szent kezében őrizzen meg Ő!

2. Letér az útról a gyarló ember, ám lelkében Jézus hangja súg,
Kövesd e hangot, azt mondja néked: „Én vagyok az élet és az út!”
Meglásd, újra látjuk egymást, Szent kezében őrizzen meg Ő!
Meglásd, újra látjuk egymást, Szent kezében őrizzen meg Ő! “ ( Ír áldás)

Áldott adventi szent időt kívánok mindannyiunknak!