19.

A legtökéletesebb ajándékozás Minél közelebb kerülünk karácsony ünnepéhez, az emberek annál gyorsabban igyekeznek azokat az ajándékokat beszerezni, amelyekkel majd megajándékozhatják azokat, akiket ismernek, szeretnek, megbecsülnek, vagy akikre jobban odafigyelnek. Sokak számára alig van unalmasabb feladat az ajándékok beszerzésénél. Emberfeletti erőt követel, hogy időt szakítsunk a vásárlásra, legyen türelmünk elviselni a tömeget, legyen elég pénzünk, amelyből mindenkinek vehetünk valamit. Miért ez az áldozat: egy nyakláncért, egy kávédarálóért, egy játékért? Nem. Az emberben benne van az ajándékozási vágy. Egész élete azzal telik, hogy szeretné meghosszabbítani azt, ami ő maga. Kiszélesíteni létezése horizontját és szélesebb dimenzióban élni. Ez az ajándékozás lényege is, valamit adni, ami őt jeleníti meg. Ezért a tökéletesebb ajándékozás, inkább az, amikor „szellemi” ajándékot adunk át.   A szellemi ajándékozáskor valóban úgy gazdagítunk másokat, hogy közben úgy érezzük a saját valóságunkból, létünkből adtunk át egy darabot. Kevesen tudják elképzelni az ajándékozásnak ezt a szellemi dimenzióját. Sokáig nem értetettem, hogy híres szerzők, kutatók, írók miért írták a könyvük első oldalára: édesanyámnak, vagy kedves barátomnak, vagy munkatársaimnak. Ma már értem, ezek az emberek felfogták mi, az igazi ajándékozás. Hosszú évek megfeszített munkáját adták át édesanyjuknak, barátjuknak, szeretteiknek. Ezt azok értik igazán, akik írtak már könyvet, vagy egy nagyobb tanulmányt, festettek egy képet, komponáltak egy zeneművet. Advent negyedik vasárnapján, részben azért is, mert már nagyon közel van a születés csodája, az egyház hagyományosan Máriára figyel. Arra a Máriára, akit az első megajándékozott az Egyházban, hiszen „gyermeket fogant méhében a Szentlélektől”(Mt 1,19). Mária azt is megértette, hogy aki szellemileg megajándékozottá válik, annak az öröme akkor lesz teljes, ha az ajándékot másoknak is átadja.   (Részlet Sapientia Szerzetesi Hittudományi Főiskola Hallgatói Önkormányzata által kiadott Adventi és karácsonyi lélekemelő füzetből) Ujházi Lóránd

Tegnap volt két és fél óránk, míg a Nagyokra vártunk, beszerezni a karácsonyi ajándékokat. Idén eléggé leegyszerűsítettük az ajándékozandók listáját, mármint anyagi jellegű ajándékokkal. Nem is bánom, mivel mindig akkora gondban vagyok, mi is legyen a megfelelő ajándék. Szép is legyen. Jó is. Hasznos is. Persze ne túl drága. A Nagyokkal egyszerű a dolgunk, mivel ők még levelet írtak az Angyalnak. 

A tömeget, a nagy forgalmat, a vegyünkmármegvalamitlegyünktúlrajta hozzáállást nem szeretem! Tegnap tömegből is, forgalomból is volt jócskán. 

Vártam már, hogy hazaérkezzünk a mi meleg, csendes, rendetlen otthonunkba! 

Tervezek egy pár saját készítésű ajándékot is.