13.

"Uram, az egész világ olyan előtted, mint a porszem a mérlegen, s mint a földre hulló hajnali harmatcsepp. De te mindenkin megkönyörülsz, mert mindent megtehetsz, és elnéző vagy az emberek bűnei iránt,
hogy bűnbánatot tartsanak. Mert szeretsz mindent, ami van, és nem utálsz semmit abból, amit alkottál. Hiszen ha gyűlöltél volna valamit, meg sem teremtetted volna. Hogyan is maradhatna meg bármi, ha te nem akarnád, és hogyan állhatna fenn, ha te létre nem hívtad volna?"

(Bölcs 11,22-25)

"Ha szeretsz, más szemmel nézel a világra; nagylelkű leszel, megbocsátó,
jószívű, pedig korábban esetleg kemény és rideg voltál. Az
emberek óhatatlanul is hasonlóan viszonyulnak majd hozzád, s hamarosan
abban a szeretetteljes világban élsz, amit te magad teremtettél."

(Anthony de Mello)