Határkerűlésre

mentünk Mátéval Húsvét vasárnapján. Reggel 6 órakor lett volna a gyülekező a templomban, ételszentelés, majd 6 óra 10 perckor indulás Deságpatakába, ami 6 km-re van Zetelakától. (Sajnos elaludtunk , 6 órakor ébredtem meg, éppen harangszókor, így az ételszentelésről lemaradtunk de a sort bértük 1 km után:)) Van aki gyalog, van aki lóháton, van aki székelyruhában, van aki szívében megnyugvással és elégedettséggel indul el erre az útra.

                  Gyermekkoromban voltam utoljára határkerűlni. Most felnőttként, teljesen másként éltem meg a szomszédos falu határkerülőivel való találkozást, a megszentelt étel, sonka, pirostojás, elfogyasztását, a fúvószenekar előadását...Mégis a legmélyebben az a pillanat érintett meg amikor köszöntötte egymást a két falu, egymás felé lengetve a falu lobogóit. Mi, zetelakiak, hamarabb odértünk a Deság - i letérőhöz, negyed 8-ra, a zeteváraljaiak mindig fél 8-ra érkeznek. Mi bevártuk őket, köszöntöttük egymást, majd együtt bementünk Deságpatakába, ahol van egy nagy harang felszerelve. Ott ételszenteléssel folytatódott, majd egy szabad fél óra következett, mindenki elfogyaszthatta reggelijét. Ezután a Zeteváraljai fúvószenekar előadott 3 éneket, és indulás haza. Fél 11- re értünk vissza Zetelakára, ahol a kicsimiséről kijövő "testvérek" fogadtak bennünket...Ot volt köztük Dóra, Apa, Kinga, Antika, Mama és Tata is. 

Most pedig egy kis ízelítő a  képek segítségével: 

Lassan a nap is felkel :)

Ételszentelés

Fúvószenekar

"Pihen" Zeteváralja zászlója

Máté 7, a néni 77 éves :)

A faluba beérve, minden keresztnél 3-szor lengetik meg a zászlókat

Hazaérkezés