Gyermekkoromban voltam utoljára határkerűlni. Most felnőttként, teljesen másként éltem meg a szomszédos falu határkerülőivel való találkozást, a megszentelt étel, sonka, pirostojás, elfogyasztását, a fúvószenekar előadását...Mégis a legmélyebben az a pillanat érintett meg amikor köszöntötte egymást a két falu, egymás felé lengetve a falu lobogóit. Mi, zetelakiak, hamarabb odértünk a Deság - i letérőhöz, negyed 8-ra, a zeteváraljaiak mindig fél 8-ra érkeznek. Mi bevártuk őket, köszöntöttük egymást, majd együtt bementünk Deságpatakába, ahol van egy nagy harang felszerelve. Ott ételszenteléssel folytatódott, majd egy szabad fél óra következett, mindenki elfogyaszthatta reggelijét. Ezután a Zeteváraljai fúvószenekar előadott 3 éneket, és indulás haza. Fél 11- re értünk vissza Zetelakára, ahol a kicsimiséről kijövő "testvérek" fogadtak bennünket...Ot volt köztük Dóra, Apa, Kinga, Antika, Mama és Tata is.
Most pedig egy kis ízelítő a képek segítségével:
Lassan a nap is felkel :) |
Ételszentelés |
Fúvószenekar |
"Pihen" Zeteváralja zászlója |
Máté 7, a néni 77 éves :) |
A faluba beérve, minden keresztnél 3-szor lengetik meg a zászlókat |
Hazaérkezés |
4 megjegyzés:
Nagyon elérzékenyültem a képeket nézegetve. Nagyon szép hagyomány! Sajnos nekem ilyenben még soha nem volt részem, felénk nem szokás. Sajnálom!
Köszönöm, hogy megosztottad velünk ezt a csodát.
Szívből örülök Margó, hogy szép és jó érzéseket keltett benned a bejegyzésem. Köszönöm, hogy itt jártál :)
Üdv.
Piroska
Büszke vagyok rátok!
Köszönöm :)
Megjegyzés küldése