2015. december 12., szombat

12.

A minap végighallgattam egy ismerős apuka panaszos felháborodását. Szegény apuka a környezetünkben lévő rosszindulatú emberekre panaszkodott. Azt kérdezte, választ nem is várva rá, miért olyan rosszindulatúak az emberek?! 
Ha neked valami összejön, valami jól sikerűl...
Nemhogy örűlni nem tudnak veled, még tolerálni sem tudjàk a sikeredet, sőt még keresztbe is tesznek neked... Legyen szó szakmai, anyagi, vagy éppen családi sikerről. 
Igen, sajnos az emberi irigység képes az ilyen és efféle negatív cselekedetekre. 

Gyermekkorom jut most eszembe. Amikor kisgyerek voltam, úgy gondoltam minden ember . Akkor nem tudtam megfogalmazni, de most tudom, hogy ebbe a kétbetűs szóba benne volt a jóakarat, jószándék, jócselekedet. 

Legyen szó rokonokról, családi barátokról, vagy éppen szomszédokról. Aztán ahogy telt az idő, kisgyerekből lettem nagygyerek, majd kamasz. Azt hiszem ekkor kezdtem felfedezni, hogy igenis van rosszindulat, vannak rosszindulatú emberek. Akik nem tudnak őszintén veled örűlni a sikerednek. 

Mégis úgy gondolom, ha észre is vesszük magunk körül a rosszindulatúságot, nem szabad reagálnunk rá. Főképp nem negatívan. Magunk miatt. A lelkünk miatt. 
A mindennapi nyugalmunk miatt. 


3 megjegyzés:

Éva írta...

Többször észrevenni a jót!

Piroska írta...

Igen, csak így érdemes élni...

mancoka kertje írta...

Amíg olvastam, arra gondoltam, hogy mennyi ilyen sérelem éri az embert az élete során, mennyi ilyen emberrel találkozik...
Igen, igazad van! Nem szabad reagálnunk rá, mert csak magunknak okozunk vele újabb kellemetlenséget, lesz miatta lelkifurdalásunk. Ehhez azonban el kell jutni egy olyan szintre mindannyiunknak, hogy felül tudjunk emelkedni ezeken a dolgokon.
Milyen szép is lenne, ha inkább azok az emberek változnának inkább, akik ezeket előidézik.