Az év utolsó napján...

"NEM VONJA MEG JAVAIT AZ UR AZOKTOL,AKIK FEDHETETLENÜL ÉLNEK." Zsolt.84,12. Uram rad bizom a 2017-es évünket! B.U.É.K! ALDOTT 2017-et!

24.

Küszöbön áll a nap, az egyetlen nap az évben, mely hivatalosan is a szereteté.
365 nap közül 364 a gondjaidé, a céljaidé, munkádé, és a szereteté csupán egyetlen egy, s annak is az estéje egyedül. Pedig hidd el, ismeretlen olvasó, fordítva kellene legyen. 364 nap a szereteté, s csak egyetlen a többi dologé, s még annak is elég az estéje.

 (Wass Albert)

23.

"Most azért megmarad a hit, a remény, a szeretet, e három; ezek közül pedig legnagyobb a szeretet." 1Kor. 13:13

22.

„arra irányuljanak gondolataitok, ami igaz, …ami kedves,….” Fil 4,8

21.

“Hallani nem mindig könnyű. Néha kényelmesebb süketnek tettetni magunkat, bekapcsolni a walkmant, hogy ne halljunk senkit. Azt, hogy halljunk, könnyedén helyettesítjük az e-maillel, sms-sel, a cseteléssel, és így megfosztjuk magunkat attól, hogy eljusson hozzánk az arcok, a pillantások és az ölelések valósága.” - Ferenc pápa

20.

Lehet-e jónak lenni egy rossz világban,
sétálni télen kigombolt kabátban,
szalonnát szúrni fagyos ágra,
nem vadászni nyúlra fácánra,
koldus kezébe kenyeret nyomni,
csábítók között hűnek maradni,
házad kapuját kitárni,
hadd jöjjön hozzád akárki,
kisgyerek könnyét letörölni,
senkivel soha nem pörölni,
dermedt verébért hajolni porka hóba,
más baját sosem hozni szóba,
békét, nyugalmat, szépséget akarni,
adni, adni, mindig csak adni,
tökéletesre lelni egy madár dalában…
Lehet-e jónak lenni egy rossz világban?

(Kálnay Adél)

19.

"Ne legyetek oktalanok, mint a ló, mint az öszvér, amelyeknek kantárral és zabolával kell szorítani az állát, mert nem közelít hozzád.

    Sok bánata van a gonosznak, de aki bízik az Úrban, kegyelemmel veszi azt körül.

    Örüljetek az Úrban, vigadozzatok ti igazak! Örvendezzetek mindnyájan ti egyeneslelkűek! " ( Zsolt. 32, 9-11).

18.

„Jézus ezt felelte: „Szeresd Uradat, Istenedet teljes szívedből, teljes lelkedből és teljes elmédből.” Mt 22,37

17.

"Én vagyok a világ világossága: aki engem követ, nem jár sötétségben, hanem övé lesz az élet világossága."
János evangéliuma 8:12

16.

„Bízd gondjaidat az Úrra, ő majd megerősít, nem hagyja, hogy az igaz meginogjon!” Zsolt 55,23

15.

"Ne dobjátok el hát bizalmatokat, amelynek nagy jutalma van. Mert békességes tűrésre van szükségetek, hogy Isten akaratát cselekedve elnyerjétek az ígéretet."  Zsidók 10:35-36

14.

„Az Úr azonban így válaszolt: "Márta, Márta, sok mindenre gondod van, és sok minden nyugtalanít, pedig csak egy a szükséges. Mária a jobbik részt választotta, nem is veszik el tőle soha." Lk 10,41-42

Uram, Te tudod, hogy könnyen feszültté válok az ünnepi készülődéstől. Segíts, kérlek, hogy figyelmem Rád szegeződjön, s ne vonja el a készülődéssel járó sok törődés, feladat, felelősség. Jézus nevében, Ámen.

13.

"Uram, az egész világ olyan előtted, mint a porszem a mérlegen, s mint a földre hulló hajnali harmatcsepp. De te mindenkin megkönyörülsz, mert mindent megtehetsz, és elnéző vagy az emberek bűnei iránt,
hogy bűnbánatot tartsanak. Mert szeretsz mindent, ami van, és nem utálsz semmit abból, amit alkottál. Hiszen ha gyűlöltél volna valamit, meg sem teremtetted volna. Hogyan is maradhatna meg bármi, ha te nem akarnád, és hogyan állhatna fenn, ha te létre nem hívtad volna?"

(Bölcs 11,22-25)

"Ha szeretsz, más szemmel nézel a világra; nagylelkű leszel, megbocsátó,
jószívű, pedig korábban esetleg kemény és rideg voltál. Az
emberek óhatatlanul is hasonlóan viszonyulnak majd hozzád, s hamarosan
abban a szeretetteljes világban élsz, amit te magad teremtettél."

(Anthony de Mello)

12.

„Nem fogok nekiállni tanulni! Még egyszer nem megyek neki a megalázó érettségi vizsgának!” – mondja nekem is dacosan egy fiatal, és leszegi a fejét. Nézem a sudár, szép növésű gyermeket. Mit is mondhatnék neki? Érvek, győzködés helyett egy rövid történetbe kezdek:

Nemrég egy roma származású férfi keresett meg Fogaras mellől, koldult, segítséget kért. Kezet fogtunk, és mivel furcsán állt a keze, rákérdeztem, mi történt vele. „Körfűrész levágta, de én addig kiabáltam, míg visszavarrták.” Kérdőn, kerek szemmel néztem rá, és ő elkezdett beszélni: „Óvatlan voltam, és a forgó acél a csukló fölött elkapta a karomat, egy pillanat műve volt, a kezem leesett, de én felvettem a fűrészporból és lepalltam róla a faforgácsot, majd kiabálva orvoshoz szaladtam, kértem, hogy varrják vissza. Az orvos a faluban nem tudott segíteni, de én sírva kértem újból és újból. Végül azt tanácsolta, hogy Marosvásárhelyen próbáljak szerencsét. 

Egy zacskóba jeget tettek a kezemre, és elvittek a kórházba. Az út hosszú volt, nem akartak fogadni, se pénzem, se betegbiztosításom nem volt, de sírtam, könyörögtem, hangosan kiabáltam, és végül visszavarrták a kezemet. Most már tudok fogni is vele.”

Néztem az egyszerű embert, hatalmas hitével maga vitte el levágott kezét a háromszáz kilométerre lévő kórházba! Bátran, a természet törvényeivel, a gyáva, kishitű józan ésszel és a bürokrácia labirintusával szembement egymagában, és megmentette a levágott kezét. Saját kezemre néztem! Vajon én felvettem volna a magam kezét a porból? Vajon én az orvosi józan ész érvei hallatán belenyugodtam volna a veszteségbe, vagy nekiindultam volna az egy százalék esélynek sírva, zokogva? Hiszek-e ennyire az orvosi tudásban, az emberi jóságban, a természet gyógyító erejében, a nehézségeken győzedelmeskedő emberben, mint ez a koldus? 

Szó nélkül néztem az embert, és csodálattal újból 
megfogtam a kezét, de most már nem mint adakozó, hanem mint egy koldus, ki a hitben, reményben, élni akarásban gazdagabb testvérétől tanulni akar.

A történet véget ért. A komolyan figyelő tizenéves szemébe néztem: „Tudod mit? Legyen ez a levágott kéz a te példaképed, mely reményből, hitből újjászületett! Ne add fel! Menj neki újból a vizsgának, és ha nagyon akarod, győzedelmeskedni fogsz!” Adtál, Urunk, egy életet, s hogy mi fér bele a születésünk és halálunk közé, az rajtunk múlik. Az óra ketyeg, biztos, hogy megáll. Adj erőt, Urunk, hogy talpra állva továbbmenjünk, és elérjük céljainkat!"


Részlet Csaba testvér „A koldus ajándéka” című írásából

11.

"A türelem tulajdonképpen a szeretet építőművészete. Egyfajta "passzív" alkotás, amikor a belőlünk áradó szeretet és bizalom éppen azáltal készteti változásra a másik embert, hogy nem szólunk bele az életébe, nem sürgetjük, nem szabunk neki sem határidőt, sem feltételeket. Egyszerűen csak várunk rá. Ez a legfontosabb."(Simon András)

10.

“Három szó nagyon sokat segít a házaséletben. (…) Három szó, amelyet mindig mondani kell otthon: “kérem; köszönöm; bocsánat”. Ferenc Pápa

 “Az ember sohasem olyan szép, mint amikor bocsánatot kér és amikor megbocsát; ezek az élet legszebb pillanatai.”

Brunszvik Teréz

9.

"Elmarad a cirkusz

Egyszer, még kamasz koromban, apámmal cirkuszjegyért álltunk sorba. Végül már csak egyetlen család volt köztünk és a pénztárablak között. Az a család mély benyomást tett rám. Nyolc gyerek szorongott a sorban, egyik sem látszott többnek tizenkét évesnél. Lerítt róluk, hogy nem dúskálnak. A ruhájuk olcsó, de tiszta. Jól nevelten vártak a sorukra, kettesével kézen fogva álltak a szüleik mögött. Izgatottan suttogtak a bohócokról, elefántok és más, aznap este műsorra kerülő látványosságokról. Érezhetően soha nem jártak még cirkuszban. Ez az este fiatal életük fénypontjának ígérkezett.

Az apa meg az anya vezette a kis csapatot, keblük dagadt a büszkeségtől.
Az asszony fogta a férje kezét, felnézve rá, mintha azt mondaná: „Te vagy az én ezüstpáncélos lovagom”. A férfi mosolyogva sütkérezett a dicsfényben, a tekintete visszatükrözte felesége néma lelkesedését.

A pénztárosnő megkérdezte, hány jegyet kérnek.

- Nyolc gyerek-, és két felnőttjegyet legyen szíves – mondta az apa -, hogy elvihessem cirkuszba az egész családomat.

A jegyár hallatán az asszony eleresztette férje kezét, lehorgasztotta a fejét, a férfi ajka remegni kezdett.
- Mennyit mondott? – hajolt kissé közelebb.

A pénztárosnő megismételte az összeget. Nem volt náluk annyi. Hogyan közölhette volna az apa nyolc csemetéjével, hogy nincs elég pénze a cirkuszra? A körülmények láttán apám a zsebébe nyúlt, előhúzott egy húszdollárost, és leejtette a földre. (Tudni kell, hogy semmiféle értelemben nem számítottunk tehetősnek!) Lehajolt, felvette a bankjegyet és megkocogtatta a férfi vállát.

- Elnézést uram, ez a zsebéből esett ki. A férfi pontosan tudta, mi történt. Eszébe se jutott volna kérni, az önkéntes segítséget mégis elfogadta kétségbeejtően szorult helyzetében. Mélyen apám szemébe nézett, két kezébe fogta apám jobbját, megmarkolta a húszast, s egy könnycsepp gördült le arcán:

- Köszönöm, kedves uram. Ez rengeteget jelent nekünk.

Visszaballagtunk az autónkhoz, és hazahajtottunk. Aznap este számunkra elmaradt a cirkusz, mégsem éreztük úgy, hogy lemaradtunk volna valamiről.

Gondolat:

„Jobb adni, mint kapni”. - tartja a mondás, és milyen igaz! Volt már hasonló élményben része? Elakadt autójával és megállt egy autós segíteni?

Nehéz szatyrokat cipelt haza és segítségére sietett egy járókelő?

Lesegítették a buszról? Pár forint hiányzott a fizetendő összegből a pénztárosnál, és a másik vevő kisegítette.

Bizonyára több hasonló helyzetet is átélt, és milyen jól esett a segítség! Hasonlóan jól esik embertársának is, ha ön siet segítségükre!

Járjon nyitott szemmel, vegye észre a segítségére váró alkalmakat!

8.

Szent-Györgyi Albert: Gyermekek

Uram!

Szétválasztottad a nemeket, hogy az örök keresésben
Lelkünk legmélyebb húrjai összecsengjenek.

Az összecsendülésből gyermekek születnek,

kedves, hófehér értelemmel kifeslő gyermekek.

De előítéleteim, félelmeim és gyűlöletem borítják el

Ezt a tiszta elmét.

Bombavetőim az élet sötét árnyait, szép szándékaink

hiábavalóságát példázzák.

És ha felnő, nemes tettekre készen,

Szervezett mészárlásra tanítottam,

Legszebb éveit erkölcsi iszapba fojtva.

Uram, mentsd meg gyermekeinket.

Mentsd meg értelmüket,

Hogy romlottságunk ne rontsa meg őket.

Mentsd meg életüket,

Hogy a fegyverek, melyeket mások ellen kovácsoltunk,

ne őket pusztíthassák,

hogy jobbak legyenek szüleiknél,

hogy építhessék önnön világukat,

a szépség, tisztesség, összhang, jóakarat

és méltányosság világát.

Melyet a béke és a szeretet kormányoz

Mindörökké.

7.

Harsányi Lajos: Szent Miklós

Püspöksüvegben Istenének szolgált. 

De esten titkon elsuhant a háztól, 
Sok görbe utca híg sarában gázolt 
S megállt az elsötétült ablakoknál. 
Három leánynak nászi pénzt vetett be, 
Hogy meg ne rontsa ingatag szegénység. 
S hogy éhesek a pékeket ne sértsék, 
Cipókat csent a kormos tűzhelyekbe. 

Azóta mindig jár kicsinyhez, nagyhoz, 
Kitett cipőkbe cukrot, kis nyulat hoz, 
A gyermek boldog, szinte égbe röppen. 

Nehéz tarisznyát hord öles alakja. 
Amit hozott, az ablakokba rakja, 
Utána gyorsan – eltűnik a ködben. 

6.

''Az igaz az utat választja. A cselekvés az út, mely céllá tud válni, és élvezetet jelent. Azok akarnak gyorsan az örök élettel találkozni, akik még a földivel sem tudtak mit kezdeni.''

Pál Feri atya 

5.

"A türelem nem azt jelenti, hogy "a békesség kedvéért" úgy teszünk, mintha egyetértenénk. A türelem párbeszédre ösztönöz, hogy jobban megértsük a másik fél gondolatait, érzéseit és magatartását."

(Gary Chapman - A szeretet mint életforma)

4.

Szent Kalkuttai Teréz anya - A hallgatásról


"Uram, állíts szájam elé őrséget és ajkam kapujához rendelj védelmet! " (Zsoltárok 140, 3) 

A hallgatás szelídség,
amikor nem szólsz, ha bántanak,
amikor nem keresed a magad igazát,
amikor hagyod, hogy Isten védelmezzen téged,
a hallgatás szelídség.

A hallgatás irgalom,
amikor nem feded fel testvéreid hibáit; 
amikor készségesen megbocsátasz anélkül, hogy a történteket felemlegetnéd,
amikor nem ítélsz, hanem imádkozol,
a hallgatás irgalom.

A hallgatás türelem,
amikor zúgolódás nélkül fogadod a szenvedést,
amikor nem keresel emberi vigaszt,
amikor nem aggódsz, hanem türelmesen várod, hogy a mag kicsírázzék,
a hallgatás türelem.

A hallgatás alázat,
amikor nincs versengés,
amikor belátod, hogy a másik jobb nálad, 
amikor hagyod, hogy testvéreid kibontakozzanak, növekedjenek és érlelődjenek,
amikor örvendezve mindent elhagysz az Úrért,
amikor cselekedeteidet félreértik,
amikor másoknak hagyod a vállalkozás dicsőségét,
a hallgatás alázat.

A hallgatás hit,
amikor nyugodtan vársz, mert tudod, hogy az Úr fog cselekedni,
amikor lemondasz a világról, hogy az Úrral lehess,
amikor nem törődsz azzal, hogy megértsenek téged, mert elengedő neked, hogy az Úr megért, 
a hallgatás hit.

A hallgatás imádat,
amikor átkarolod a keresztet, anélkül, hogy megkérdeznéd: Miért?
a hallgatás imádat.

"Jézus hallgatott." (Máté evangéliuma 26, 63)

3.

" Az ember természetes vágyódással szereti az örömet is, az igazságot is, de mindegyiket gyakran rossz helyen keresi."   ( Szent Ágoston)

2.

" Isten nem tolakodó. A benned lévő űrt csak úgy tölti be, ha kívánod és magadba hívod Őt. Vágyakozás nélkül nincs élő kapcsolat." ( Simon András)

1.

" A vágyaink végtelenek. Rengeteg vágyunk sosem elégül ki. Az élet senkinek sem ad meg mindent. A felszínes, főleg a rendezetlen vágyaink sóvárgóvá és kielégületlenné tesznek minket. A vágyainktól nem szabadulhatunk, de megtanulhatunk szabadon vágyakozni. Szabadon vágyakozni az tud, aki eljutott a legmélyebb vágyaihoz, amelyeknek, a megélése nem sóvárgóvá, hanem értékessé tesz minket. A legmélyebb vágyainkban az Isten jelen van. A legmélyebb  vágyainkban olyan forrásokhoz jutunk el önmagunkban, amelyek lehetővé teszi számunkra azt, hogy ne csak ideáljaink és nemes céljaink legyenek, hanem ezekből valamit meg is tudjunk élni és meg is tudjunk valósítani"  (Pál Feri Atya)

Őszi séta

Megszokott, októberi sétát tettünk az oldalban. Ilyenkor a legszebb, legszínesebb a természet. Olyan megnyugtató. Még a fejfájásom is elállt, mire kiértünk. Máskor csak egy jó alvás után szabadulok csak meg tőle...

Dóra imádja a természetet. Kosárkával indult most is el otthonról. Olyan rég vártunk már egy napsütötte szombatra vagy vasárnapra. A hétfő - péntek annyira pörgős, hogy sokszor még " megbeszélni" dolgokat sincs időnk. Futunk, rohanunk, még a levegő is izzik körülöttünk...

Egy ilyen nagy séta arra is jó, hogy kifújjuk a gőzt, ami felgyűlt " izzás" közben...

Jeles hónap számunkra az október: a mi Legkissebbünk betőltötte az 1 évet,

Isten éltessen kis Péter! 

Nagy NAP...

... Volt a tegnapi nap! Dóra első iskolai napja! Nagy volt az izgalom, készülődés...

Emlékezetes lesz mindannyiunk számára. Dóra is, én is pityeregtem... Én akkor amikor csengőszóval becsengették őket a negyedikesek által alkotott virág koszorú alatt, ő pedig akkor amikor két sorba álltak és én otthagytam őt a Tancikkal meg a többi kis előkészítős gyerekkel...

Miközben az igazgató évnyitó beszédét tartotta - többek közt azt is elmondta, hogy a pótérettségivel a Benedek Elek tanítóképző végzős diákjai százszázalékosan teljesítettek az idei érettségin - Péter megtette élete első két önálló lépését...

SZEPTEMBER 12 - egy új korszak kezdődött el Dóra életében...belépett a betűk országába...

Péter is egy új korszakot látszik elkezdeni... A négykézlábon való mászás után, kezdi ízlelgetni a két lábon való járást.. 

Máté már nagyfiú. Ő az úttörő. Tízedik évét taposva, mára már megedződött, teljes szívvel - lélekkel készül az első áldozásra. Ez az év számára is egy új korszakot nyit majd meg...

Itt már vidáman és boldogan lépkedve az osztály fele...

Eltevések idejét...

...éljük most.

Próbáltam már uborkát, muraturát, paradicsompaprikát, gogost, ahogy felénk szoktát mondani, de minálunk az alábbi vegyes savanyúság vált be a legjobban. Nagyon finom, édeskés - savanykás, a gyerekek is nagyon szeretik és mi is. Van vele munka bőven, DE megéri. 

A recept a következő: 

2 kg paradicsompaprika / gogos

1 kg sárgarépa / murok

1 kg fehér hagyma

1 kg zöld paradicsom

1/2 kg petrezselyem 

1 db nagy zeller gyökér 

A zöldségeket megpucoljuk, megmossuk, kockára vágjuk és mindeniket külön külön tábla tesszük. 

Elkészítjuk a következő levet, tűzre tesszük és fedő alatt 10 percig forraljuk: 

1 liter víz

1/2 liter ecet ( 20% - os)

1/2 kg cukor

babérlapi

szemesbors

só

Utóbbi három ízlés szerint.

Tíz perc után sorra beletesszük a megvágott zöldségeket a fővő lébe, úgy hogy mindenik után megvárjuk, hogy épp felforrjon. A sorrend a következő: murok, zeller, petrezselyem, gogos, zöldparadicsom és végül a hagyma. 

Amikor minden benne van és ismét felforrt, hagyjuk még kb 5 percet, majd forrón üvegbe rakjuk, száraz dunsztba tesszük. 

Én még szoktam dunsztolni legalább kétszer háromszor, mivel semmi tartósítot nem teszek rá. 

 És akkor jöjjenek a fotók: 

Mindössze félórányi...

...autózásra van tőlünk Gyöngyösberce. Gyermekkorom szép emléke...minden nyáron mentünk szénát csinálni. Akkor több napos ottalvós kirándulás volt ez nekünk...

Ott tudtam meg milyen szénában aludni, patakban fürdeni és gyertya mellett vacsorázni. Ott hallottam először az erdőt visszaválaszolni a kiálltásomra. Ott szedtem egy egész délután, járva az erdőt, egy kis vödörke erdei epret... És ott aludtam, azon a helyen, először sátorban is, amikor kiscserkész koromban egy egész hetes táborba voltam. 

Apai nagytatámnak volt egy Mózes nevezetű testvére, aki nem nősült meg és itt éldegélt magányosan...

Ma édesapámmal és a három gyöngyszememmel jártunk ott fát, vagy ahogy felénk szokás mondani, ' csapot' gyűjteni. Ez a bükkfákról lehullott és megszáradt kissebb nagyobb fa darabok...

Jó érzés volt ott lenni. A nyugalom és a béke szigete van ott. Olyan mintha megállt volna ott az idő. Szinte érezni lehet a levegő illatát. Az a sok zöld, amit az erdő áraszt, szemet lelket, egyaránt megnyugtat. 

Szilvaízet...

...főztünk ma szüleimmel. Immár negyedik éve, hogy főzzük, közösen. 

Rézüstben, több órán át kavargatva, semmi cukor, semmi tartósítószer nélkül, úgy, ahogyan dédanyáink, nagyanyáink készítették több évtizeddel ezelőtt. 

A zamatát, az illatát nem is részletezem...

Szeretem az előkészületeket... Első nap lerázzuk a fákról a termést, kosarakba szedjük és kihordjuk a pincébe. Második nap megmossuk és " megropogtatjuk", ahogy szokás nálunk fele mondani, ki szedjük a magját a szilvának. Ugyanezen a napon ki mossuk a rézüstöt, kikenjük disznózsírral és beleöntjük az első tál megmosott, megropogtatott szilvát. Amikor az kezd főni, utánaöntjük a következőt, és ezt addig öntögetjük, amíg az összes szilva az üstbe nem kerül. Ezután főzzük még pár órát, majd kióltjuk a tüzet alatta, hogy oda nem süljön. Harmadnap ismét tüzet rajtunk alá és addig főzzük, amíg olyan kemény nem lesz, hogy kiemelve a kavargató lapátot megálljon rajta a szilvaíz. 

A legfontosabb dolog a kevergetés! Egy percre sem szabad kevergetés nélkül otthagyni..

Imádják a gyerekek is, mi is. 

Házikenyér, szilvaíz, és egy nagy csupor tej...

I. Levendula - Fesztivál Csekefalván

A levendula illata, színe, aromája évekkel ezelőtt, pontosan 9 éve, hódította meg a szívemet Balatonedericsen. A nagyfiúnk akkor 7 hónapos volt, hármasban nyaraltunk egyik nagybátyám Balaton parti házában. Az udvaron volt egy hatalmas Levendulabokor, ami éppen akkor volt a virágzás csúcsidejében...egy hajtást akkor el is hoztunk, több mint 1000 kilométerre, elültettük, locsoltuk, gondoztuk és... Megfogant... Azóta már hatalmas bokorrá fejlődött, sőt szaporítottam is már belőle! 

Mára van már összesen 10 levendula bokrom. 

Szombaton résztvettünk az első erdélyi levendula Fesztiválon...

Fotózkodtunk, vásároltunk, üzleltük a levendula mámorító ízét! A gyerekek festettek, majd fotózkodtak Kádár Annamáriával. 

Csodás napunk volt. Megerősödött bennem a vágy egy Levendulaültetvény iránt! Féltve őrzött vágyam... Ha isten is úgy akarja, úgy legyen! Ámen.

8 hónap

Ennyi idő telt el azóta, mióta eggyel többen vagyunk a családban! Hihetetlen számomra... De mégis olyan érzés, mintha mindig is családtag lett volna a mi kis " kősziklánk"...

Bearanyozza a mindennapjainkat. Amikor szomorú vagyok, vagy éppen aggodalom van bennem, ő mindig megsimogatja a lelkem és kedves mosolyával megajándekoz! 

Volt sírás...

...volt könny... Volt ölelés...

... A nagy fiam Anyáknapi köszöntője...

... Úgy érzem jó úton haladunk 9 éve...

... Jó példát mutatunk...

Valamikor

márciusban kaptunk egy " feladatot" mi szülők és gyerekek a Dóra Óvónénijeitől. A feladat vagy projekt neve " ALFABETUL ECOLOGIC", ( román nyelven, mivel ez az utolsó napközis tevékenysége Dórának, román csoportban van ). Ez abban állt, hogy minden gyerek- szülő páros kapott egy betűt és össze kellett szedni a természetben megtalálható lehető legtöbb, ezzel a betűvel kezdődő szavat, és nemcsak. Ugyanakkor szemléltetésképpen össze is kellett gyűjteni és egy táblán ( parafa vagy más) bevinni a napközibe. Ezekből kiállítás készűlt, zsűrit neveztek ki és voltak díjazottak is :)

A mi betűnk a "S" volt, és 20 természeti kincset találtunk :), íme:

Kettő darab első díj volt, abból az egyik pedig a mienk :) 

Nem kell mondanom mekkora volt a boldogság Dóra részéről... 

És voltak még ilyenek: